Beton, 2013 (21. évfolyam, 1-12. szám)

2013-01-01 / 1-2. szám

Szabályozás, minőségügy, tervezés Tel­jesítménynyi­latkozat, az új európai dokumentum Asztalos István Bevezető Magyarország 2004. május 1-én csatlakozott az Európai Unióhoz, így a jogalkotási hatáskör részlegesen az Európai Unió intézményeihez (Euró­pai Parlament, Tanács, Bizottság) került át. Ezek a testületek a magyar állampolgárokra nézve is kötelező, közvetlenül alkalmazandó jogszabá­lyokat hozhatnak (rendeletek), illetve kötelezően megszabhatják a magyar jogszabályok tartalmát (irányelvek). Az Európai Unió működését módosí­totta az ún. Lisszaboni Szerződés, mely 2009. december 1-jén lépett hatályba. E szerződés nyomán az Európai Unió intézményrendszere módosult, és optimalizált munkamód­szereket biztosított annak érdekében, hogy Európa hatékonyan és ered­ményesen tudjon megbirkózni korunk kihívásaival. Az Európai Unió által alkotott irányelvek olyan célkitűzéseket tar­talmaznak, melyeket a tagállamoknak el kell érniük, így az irányelvek a nemzeti jogszabályok harmonizálására szolgálnak. Az irányelvek tartalma az évek során változott, és bizonyos ágazatokra vagy termékcsaládokra, valamint egyes kockázati típusokra új megközelítést alakítottak ki. Ezek az ún. „új megközelítésű” irányelvek, amelyeknél az alapvető követelmé­nyeket (az élet, egészség, vagyon, környezet védelme) már beépítették. Az irányelvek esetében a megvalósítás módjának kiválasztását az Unió a tagállamokra bízza, de ellenőrzi a cél­kitűzések megvalósulását. Az irány­elvek határidőt írnak elő a bennük foglalt célkitűzések nemzeti jogba való átültetésére. Ezzel bizonyos mozgás­teret adnak a tagállamoknak, hogy e folyamat során figyelembe vehessék a nemzeti sajátosságokat. Az Európai Unió által alkotott rendeletek az egységes alkalmazást hivatottak elősegíteni minden tag­államban. Ezek feladata, hogy meg­akadályozzák olyan nemzeti szabályok létrejöttét, amelyek tartalma esetleg összeegyeztethetetlen lenne a rende­letben foglaltakkal. A rendeletek közvetlenül alkalmazandó jogsza­bályok, a nemzeti hatóságok közben­járása nélkül valamennyi tagállamban azonnal jogerőre emelkednek. Az európai rendeletek a nemzeti törvé­nyekkel egyenértékű jogszabályként kezelendők. Mivel tehát az Európai Unió által alkotott rendeletek általános hatállyal bírnak, nincs szükség az átültetésükre szolgáló nemzeti jogi aktusra. Annak eldöntését, hogy rendelet vagy irányelv készüljön egy adott témában, azt a jogszabály tárgyának, céljának és az Európai Unió alapszer­ződésében betöltött szerepe, valamint a cél megvalósításához szükséges kötelezettségi szint határozza meg. Ez ráadásul a különböző szerződés­­módosításokat követően változott is, különösen a Lisszaboni Szerződés által. Építési termék irányelv (1988-2011) Az Európai Unió négy fontos szabadságelve közül az első az „áruk szabad áramlása”. Az áruk, és ezen belül az építési termékek szabad áramlásának első részletes szabályozá­sakor a jogalkotóknak egy kettősségen kellett úrrá lenniük. • Egyenlő értékesítési feltételek. Egyfelől biztosítani kellett az egyenlő értékesítési feltételeket valamennyi tagállam bármely válla­lata számára egymás piacain, amely megfelelt az „áruk szabad áram­lása” szabadságelvnek. • Tagországok szükséges moz­gástere. Másfelől nem foszthatták meg a tagországokat azon jo­guktól, hogy biztonsági, közegész­ségügyi, környezetvédelmi vagy etikai megfontolásból valamely terméket mégiscsak kizárhassanak a belföldi forgalomból, illetve az eltérő földrajzi és éghajlati adott­ságoknak megfelelően a beépítési feltételeket is országonként kellett meghatározni. Ennek nyomán az Európai Unió még 1988-ban megalkotta a 89/106/EGK (CPD) tanácsi irány­elvet, az ún. építési termék irány­elvet (CPD = Construction Products Directive), amely megállapította az építési termékekre vonatkozó har­monizált feltételeket. Ez az irányelv 1993-ban módosult a 93/68/EGK irányelv kiadásával. Az Építési termék irányelvet — amely már ún. „új megközelítésű” irányelv volt — minden tagállamnak jogszabállyal kellett a saját jogrendjébe beépítenie. Magyarország is eleget tett ennek a kötelezettségnek, és az irányelvet a 3/2003. (1.25.) BM­­GKM-KvVM együttes rendelettel vezette be. Ez a rendelet határozta meg Magyarországon azokat a legfontosabb fogalmakat, amelyek mára szervesen beépültek a magyar építési kultúrába. Ilyenek — többek között — a honosított harmonizált szabvány (MSZ EN ...), a CE megfelelőségi jelölés, a szállítói megfelelőségi nyilatkozat (SZMNY) stb. Az irányelvben megfogalmazott feltételek beépültek még az építési törvénybe és az OTÉK-ba (Országos Településrendezési és Építési Követel­mények) is. Építési termék rendelet (2011-től) Az Európai Unió 2011-ben megalkotta a 305/2011/EU (CPR) európai rendeletet, az ún. építési termék rendeletet (CPR = Construction Products Regulation). Ezzel — figyelembe véve a tapasz­talatokat — már rendelettel szabályozta az építési termékekre vonatkozó harmonizált feltételeket, és egyide­jűleg hatályon kívül helyezte a 89/106/EGK tanácsi irányelvet. A rendelet 2011. április 24-én lépett hatályba, de fontos előírásai - így a teljesítménynyilatkozat is - csak 2013. július 1-étől alkalmazandók. A rendelet tisztázza az alapvető fogalmakat és segíti a CE jelölés hasz­ BETON O XXI. ÉVF. 1-2. SZÁM O 2013. JANUÁR-FEBRUÁR 3

Next