Bibliotheca Comeniana 18. - Comenius és szellemi örökösei (Sárospatak, 2015)
I. Comenius és követői
közülük, az isteni szolgálat végzésében részt vevők, az éneklésben és orgonálásban „fület, szívet sértő járatlanságot” mutatnak fel. Ezért már ott, Szepeskáptalanban, amolyan „praeparandia intézetet” alapít. Ez egyes források szerint német, mások szerint tót, illetve német-tót tannyelvű. Egyik első egri intézkedése pedig az ottani, ezúttal már magyar nyelvű tanítóképző létrehozása. Benkóczy Emil szerint, (centenáriumi intézmény története alapján): „a képesített tanítók száma az ország területét tekintve is roppant csekély”. Fáy András már 1816-ban megjegyzi: „hogy egy nevelőket formáló oskola nem volna alábbvaló Institutum akármely Ispotálynál”. (Próbatétel). S ő volt, aki magát a praeparandia szót becsempészte a magyar pedagógia szótárába. Benkóczy szerint semmiképp sem helytálló a név, amelynek Magyarországon való használata csak a magyar tanítóképzés embriójában felelt meg, annyira amennyire a valóságnak. Ebben az időben pedig már egyáltalában nem, sőt rossz színben tüntette föl külföldön a magyar tanítóképzést. Poroszországban ugyanis őszeinte a tanítókat a „Lehrerseminar”-okban képezték. Ezeknek volt egy előkészítő tanfolyamuk, a Praeparanden-Anstalt, tulajdonképpen olyan előkészítő kurzus volt ez, mint a mi gimnáziumainknak régen a progimnáziuma. Benkóczy szerint tehát eléggé felületesen nevezte Fáy praeparendiáknak a magyar tanítóképzőket. Ugyanekkor Szőnyi Pál Pesten, Hegedűs László Patakon sürgetik a tanítóképzők felállítását. S ugyancsak ennek érdekében értekezik Briedl Fidél is az Akadémia Tudománytárában, 1837-ben. Szakai szerint a praeparandia elnevezés Poroszországból származott: „Ott ugyanis a tanítónövendékeket mielőtt felvették volna a tulajdonképpeni képzőbe. Semináriumban, előkészítették, kipreparálták a képző számára. Nálunk ilyesmi nem volt, mert nem az elemi iskola elvégzése után vették fel a növendékeket. Nálunk a praeparandia az egész, a tényleges tanítóképző-intézetet jelentette”. Más értelmezés szerint: „A normaiskola többtagú intézmény-együttesében a legnagyobb jelentőségű a tanítóképző tagozat volt (korabeli szakkifejezéssel: schola praeparandorum).“ A szerző szerint ennek szervezeti keretei között alakították ki az 1770-es évek iskolareformja során a hazai tanítóképzés első intézményes formáját (pl. a budai normaiskola tan. Mészáros István: Népoktatásunk, 220.