Bihari Napló, 1973
1973-07-01
A PALOTA A nagyváradi Körös-vidéki Múzeum otthona — a város egyik legértékesebb műemléke, amely Barokk palota néven közismert — ma már több mint kétszáz éves múltra tekint vissza. Alapjainak kiásási munkálatai 1761 őszén vagy telén kezdődhettek, 1762. május 23-án pedig ünnepélyes keretek között történik meg a palota alapkőletétele. (A felépítendő palota helyét az ekkor már épülőfélben lévő székesegyház határozta meg.) Az alapkőletételi okmány minden kétséget kizáróan tanúsítja azt, hogy a palotát kezdettől fogva az ekkor már neves Franz Anton Hillebrandt (1719—1797), a XVIII. század második fele osztrák építészetének egyik legjelentősebb képviselője tervezte. Hillebrandt nagyváradi építkezéseinek felügyelője mindvégig az ugyancsak osztrák Johann Michael Neumann, s bár a vezetés egységes, a palota az építkezés során — az eredeti tervhez viszonyítva — mind elhelyezésében, mind felépítésében jelentős módosításokat szenvedett. A hetvenes évek végén — másfél évtizedes munka után — a palota befejezettnek tekinthető. Az épület, amely magán viseli Hillebrandt művészetének minden sajátos jegyét, az építész legnagyobbszabású alkotásának tekinthető. A palota U-alakú épület. Keletre néző főhomlokzatának hossza 102,30 méter, oldalszárnyai egyenként 42,90 méteresek. A huszonöt ablaktengelyes homlokzat fő hangsúlyát a domborúan kiemelkedő középrizalit adja meg. Ettől jobbra és balra egyegy kéttengelyes rizalit lép elő s hasonló rizalitok zárják le a sarkokon a főhomlokzatot. A falfelület kiugrásai a külső tagozást és a vakolást is változatossá teszik. A középrizalit földszintjén a három kapubejárat, az első emeletén öt hatalmas félkörívű ablak nyílik; ezek fölött öt zsaluleveles, ovális ablak foglal helyet. A középső rizalitot töretlen vonalú háromszögű timpanon koronázza. A főhomlokzaton végig magas vöröscseréptetőzet áll. A középső rizalitot kimagasló, hármastörésű, s két nagy zsaluleveles ablakkal ellátott manzárdtető fedi. A palota belső elrendezése könynyen áttekinthető. A folyosók az udvari homlokzat mentén futnak, s a földszinten csehboltozat fedi őket. A főlépcsőház a bejárattól jobbra nyílik. Az első emelet középső udvari frontjára tekint a hatalmas előcsarnok, ahonnan az ajtók a díszterembe vezetnek. Innen, a palota központjából, sugárszerűen nyílnak a főhomlokzatra néző tágas termek. Az analógiát kereső művészettörténész szerint a palota a délnémet barokkpalota-építészet szellemében született. Szerkezeti felépítése és tagozása egészen a würzburgi rezidencia visszhangja, s elgondolásában az ismert Balthasar Neumann művészi elveit követi. De Hillebrandt már eltávolodott a kiindulóponttól, a jellegzetesen barokk művészettől ,s a neoklasszicizmus felé hajlik. A palotának nincs tipikusan barokk, a térbe dagadó falfelülete. A faltömegek egységesek, zártak, elkülönülésük a környező tértől tiszta és határozott. Stílusegysége és arányai a barokk monumentalitás emlékeit hirdetik, de már a rokokótól eltávolodó, a teréziánus kor hűvösebb szellemében; országos viszonylatban is a XVII. századi későbarokk palotaépítészet egyik legkiválóbb emléke. BIHARI NAPLÓ A BAROKK PALOTA — A KÖRÖS-VIDÉKI MÚZEUM OTTHONA Mellékletünk bemutatja Bihar megye múzeumait (A címoldalon közölt felvételt VILIDÁR ISTVÁN készítette) • BIHARI NAPLÓ® Melléklet ® Kiadta a FÁKLYA, a Román Kommunista Párt Bihar megyei bizottsága és a megyei néptanács lapja . Megjelent 1973 júliusában O Szerkesztette: LAKATOS ANDRÁS O Grafikai szerkesztés és kivitelezés: TÓTH JENŐ, SÜTŐ JÁNOS O Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagyvárad, Romana utca 3 szám , Redactia $i Administratia: Oradea, str. Romana nr. 3 Nyomda: Intreprinderea Poligrafica „Cri$ana“, Oradea str. Moscovei nr. 5—6 A TARTALOMBÓL: PETRE BLAJOVICI: Számvetés és fogadalom SEVER DUMITRA$CU: Balcescu DÁVID GYULA, MIKO IMRE: Petőfi Erdélyben (részlet) MESSZER LÁSZLÓ: Bihari krónikákból FÁBIÁN SÁNDOR: Magnóliák NAGY BÉLA: A történelmi osztály termeiben ALEXANDRU ANDRITOIU: Barokk város ÁDÁM ANDRÁS: A képtárban IOAN GOLBAN: A szocialista nevelés eszköze MÓZES TERÉZ: Néprajz, népművészet JURCSÁK TIBOR: A tudományos ismeretterjesztés szolgálatában NICOLAE CHIDIOGAN: A föld titkait kutatva A mellékletben közölt felvételeket BERECZKI LÁSZLÓ, AUREL BRAZDA, HAMVAS FERENC, POPPER IMRE és VILIDÁR ISTVÁN készítette. MÚZEUM SZÜLETIK Az ország kulturális érdeklődése az elmúlt év őszén Nagyvárad felé irányult, ahol a múzeumi centenárium-események zajlottak — azt a múzeumot ünnepelték, amely ma már országos jelentőségű kulturális intézmény, pótolhatatlan szerepet tölt be a megye művelődési életében, tevékenyen részt vesz pártunk és kormányunk kulturális-nevelő politikájának megvalósításában. Száz évvel ennek előtte, az 1872. augusztus 28-án megtartott alakuló- és tisztválasztó gyűlésen alakult meg hivatalosan a Bihar megyei Régészeti és Történelmi Egylet. Alapszabályzata az egylet célját a következőkben fogalmazta meg: „.. . Az egész megyében, vagy a vármegyére vonatkozó mindennemű műrégiségeket, történelmi emlékeket, okmányokat, nyomtatványokat, stb. felkutatni, azokat adományozás, esetleg vétel útján összegyűjtve, az elpusztulástól megóvni, alkalmas helyeken régészeti ásatásokat és történelmi nyomozásokat eszközölni, meg nem szerezhető tárgyakról másolatot venni, s mindezen működés eredményét a Nagyváradon létesítendő állandó régiségtárban összpontosítani s a nagyközönség használatára kiállítani*'*. Az egylet megalakulása szélesebb körű mozgalom eredménye volt, összefogta és szervezett keretet biztosított a történelmi emlékek felkutatására, összegyűjtésére és megmentésére irányuló törekvéseknek. Ennek a mozgalomnak a gyökerei jóval előbbre nyúlnak vissza. Már 1866-ban napvilágot látott dr. Römer Floris ismert régész értelmiségiekhez és földművesekhez egyaránt szóló felhívása: „a történelmi emlékek megmentésére a múzeumok számára“. A felhívás eredményességére utal az érdeklődés növekedése az archeológiai, őslénytani, történelmi, természettudományi kutatások területén. Ezt látszik bizonyítani a korabeli sajtóban megszaporodott ilyen természetű tudósítások és hírek anyaga is. A múzeum-alapítást célzó szervezkedések 1871 második felében döntő szakaszba jutnak. Ez év nyarán terjeszti elő Gyalokay Lajos indítványát Bihar megye törvényhatósági bizottságához, egy történelmi és régészeti társulat, és ezzel kapcsolatosan egy régészeti múzeum létesítése ügyében. Az 1871. december 28-án tartott ülésen ideiglenes elnöknek Gyalokay Lajost választották. Bizottságot hoznak létre az alapszabályok kidolgozására. Jellemző az általános lelkesedésre, hogy a kibocsátott íveken már százhúsz tag aláírása szerepel, vagy a hír /No. 1871. dec. 24./, amely szerint „a megyei múzeum még véglegesen meg sem alakult, buzgó férfiak máris adományokat tettek annak gyarapítására“. A szervező munka tovább folyik. 1872. május 15-én a Nagyvárad vezércikkében közli az egylet kidolgozott alapszabályt, majd az általános érdeklődés közepette, sor kerül az időközben jóváhagyott alapszabályzat szellemében, a már említett hivatalos alakuló ülésre. 1872. augusztus 28 éppen ezért nevezetes dátum Bihar megye kultúrtörténetében, mert ekkor indult el — szervezett keretek között — megyénk múzeumi élete immár százéves útjára. Ez az út nem mindig töretlen, de felfelé ívelő volt, ma pedig sokkal inkább az, mint valaha. Az egylet a rokonszenv és a segítőszándék közepette kezdte el tevékenységét, amelynek célja a gyűjtemény létrehozása és gyarapítása volt. A használatra kapott két vármegyeházbeli szoba hamarosan megtelik és még ugyanannak az évnek decemberében kisebb méretű kiállítást rendeznek. A további gyarapodás érzékeltetésére hadd említsük meg, hogy 1874-ben 1334, 1876-ban 2114 tárgy kerül az egylet tulajdonába. Sokat ígérő kezdeményezést jelentett az egylet szakfolyóiratának megindítása, amelyet tudományos körökben és a sajtóban is egyaránt nagyra értékeltek. 1875 április 1-én jelent meg a Régészeti és Történelmi Közlemények első száma; ez rövid fennállása alatt számos neves történész közreműködését elnyerte. A 3. szám mellékletéből megtudjuk azt, hogy 1875 júniusában az egyletnek 12 alapító, 111 rendes és 125 pártoló tagja volt. Az egylet első jelentős kiállítása — lelkes szervező munka után — 1878. április 21-én nyílt meg. Az érdeklődés a város és a megye határain jóval túlmutatott, sikere nem mindennapi volt. Már az első napon mintegy 500-an tekintették meg, s ez abban az időben minden várakozást felülmúlt. A kiállítás négy hete alatt — május 19-én zárult — helybeli és meghívott szakemberek előadásokat tartottak, szakszerű magyarázatokat nyújtottak a kiállított tárgyakról, a közigény kielégítésére első ízben részletes jegyzéket, „Kalauzt“ nyomtattak ki. 1889 decemberében születik meg egy állandó jellegű múzeumi épület építését előirányzó határozat. Ezzel újabb szervező munka vette kezdetét. Az épület tervezésére és felépítésére meghirdetett pályázatot Rimanóczy Kálmán neves váradi építész nyerte. Az ő kivitelezésében készül el 1895 végére a múzeum épülete. Az azóta eltelt háromnegyed század alatt azonban a múzeum kinőtte szállásadó házát — az 1896-ban átadott épület a közelmúlt évtizedeiben már nem felelt meg a múzeummal szemben támasztott sokrétű jelenkori igényeknek. Több, mint két éve, hogy az újjá varázsolt Barokk palotában új otthonra lelt a ma már Körös-vidéki Múzeum nevet viselő jelentős művelődési intézmény, és a múzeum régi épülete, a nagyváradi pionírok otthona lett. TÓTH JÁNOS mozrográfus TUDOMÁNYOS ÉS MŰVELŐDÉSI ÉLETÜNK SZÁMOTTEVŐ INTÉZMÉNYE A nagyváradi múzeumi tevékenység századik évfordulójának (1072— 1972) megünneplése alkalmával a nagyváradi múzeum barátai mellett az ország minden részéből érkeztek vendégek. Ez alkalommal igen jelentős tudományos ülésszak zajlott le a múzeum falai között. E jelentőséget az elhangzott dolgozatok tudományos értéke, az előterjesztések lenyűgöző száma (a 120-as szám múzeumi ülésszak esetében rekordnak tekinthető), s a bennük tárgyalt kérdések Biharhoz s a szomszédos vidékekhez kapcsolódó tematikája kölcsönözte az ülésszaknak. A tudományos viták a múzeológiához, régészethez, a közép-, új- és jelenkori történelemhez, a művészetekhez, a népművészetekhez és a természettudományokhoz kapcsolódva folytak, akadémiai, egyetemi és múzeumi tevékenységünk oly kiváló személyiségeinek jelenlétében, mint: C. Daicoviciu akadémikus, egyetemi tanár, V. Vatamianu egyetemi tanár, R. Sorban egyetemi tanár, M. Paucu egyetemi tanár, dr. N. Dunare, dr. H. Daicoviciu, dr. E. Fuhn, dr. C. Nicorescu, dr. C. Irimie, dr. Gh. Protopopescu és mások. A tudományos ülésszak után 90 dolgozatot szerkesztettek egyetlen vaskos kötetbe, s ez az elkövetkező hónapokban jelenik meg. Amellett, hogy a tudományos kutatótevékenységben elért jelentős eredményeket szimpóziumokon, tudományos ülésszakokon, konferenciákon és kongresszusokon ismertetik a múzeum munkatársai, ezeket, a tudományok legkülönbözőbb kérdéseit taglaló dolgozatokat nyomtatásban is közreadják. A tudományos dolgozatok kiadását serkenti a Románia Szocialista Köztársaság Akadémiájának gondozásában megjelenő számos időszakos folyóirat (Dacia, Studii §i Cercetári de Istorie Veche, Studii $i Cercetári de Istoria Artei, stb.), vagy a már régi kiadói hagyományokkal rendelkező múzeumok (Kolozsvár, Gyulafehérvár, Szeben) kiadványai által nyújtott közlési lehetőség. Az említett publikációkban Ordentlich Iván, Chidiovan Nicolae és Dumitrașcu Sever váradi régészek számos dolgozata jelent már meg. . . De a múzeum munkatársainak írásai állandóan jelen vannak a Revista Muzeelor és a Família folyóiratok hasábjain is, amelyek nem egy esetben több fiatal kutató (Faur Viorel, Godea Ioan stb.) első tudományos dolgozatainak is leközlői voltak. A nagyváradi muzeográfusok neve mindezen túlmenően, gyakran szerepel a tekintélyes központi sajtótermékekben is (a Románia Literara, a Magazin Istoric stb. hasábjain). A megyei Szocialista Művelődési és Nevelési Bizottság kiadói tevékenysége eredményesnek mondható az elmúlt években; a megjelentetett tanulmánykötetekben a váradi muzeográfusok több jelentős dolgozata szerepel: E. Gojdu, N. Jiga személyiségét, az 1904-es élesdi társadalmi megmozdulást elevenítették fel — többek között — ezek a dolgozatok. Évekkel ezelőtt már érződött a saját kiadványok hiánya; ezekre hárult az a feladat, hogy a múzeumi s a múzeummal kapcsolatos legjelentősebb kutatások eredményeit mind a szakemberekkel, mind pedig a nagyközönséggel megismertessék E hiány pótlására jelentette meg a múzeum azt a tíz füzetet, amelyben az intézmény kutatói közölnek tanulmányokat, többek között a Körösök vidékén feltárt dák- és hűbérkori pénzleletekről, a bihari művelődés közép- és újkori történetének kérdéseiről, az építészeti műemlékekről, a megye különböző vidékeinek népviseletéről, a népi gyógymódokról, a Körösök vidékének állat- és növényvilágáról. A felsoroltak közül cím szerint is megemlítendő Béczy Tamás madártojás katalógusa „Catalogue of the oological colection of the Museum in Oradea“, amely Európa első madártojás-katalógusa; Mózes Teréz tanulmánya: „Női népviselet a Sebes Körös medencéjében“; E. Chirila, N. Chidhovan, I. Ordentlich, N. Kiss dolgozata, amely „Der Munzhort von Bilindia“ címmel a legnagyobb hazai dák-pénz leletet ismerteti. A tudományos kutatás sokrétűsége a múzeum kiadói tevékenységének felülvizsgálását tette szükségessé, s hovatovább megkövetelte azt, hogy szakosított jellegű, meghatározott időközönként megjelenő tanulmányköteteket adjunk közre, így, a történelmi jellegű tanulmányokat tartalmazó kötet CRISIA, a néprajzi és népművészeti dolgozatokat megjelentető kötet BIHAREA címmel jelenik majd meg, a természettudományi közleményeket közreadó kötet címe pedig NYMPHEA lesz. A tervezett kötetek első megjelenéséhez szükséges kéziratok már a nyomdában vannak, s megjelenésük ez év végére várható. Feltehető, hogy ugyanabban az időszakban kerül forgalomba az a tanulmánykötet is, amely a Tótiból előkerült rendkívül értékes ezüstlelet anyagát ismerteti; a IV—V. századból származó rómaibizánci ezüstművesek műhelyében készült edények egyike feliratos; a tanulmánykötet szerzője Dumitrașcu Sever, a múzeum igazgatója. C. N. BIHARI NAPLÓ 2. OLDAL