Bolond Istók, 1906. (29. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-28 / 4. szám
JANUÁR 28. Legújabb hírek. A Két detektív, akik eddig a fővárosban kerítették kézre a betörőket, jelenleg maguk garázdálkodnak és rendre betörést követnek el a megyeházakban. Hír szerint egy messzeágazó betörőbandához tartoznak, melynek egy Kristóf nevű ember a főnöke. A Sényi Kálmán megyefőnököt, mint gyógyíthatatlan elmebeteget a Lipótmezei tébolydába vitték. A szerencsétlennek az a rögeszméje, hogy főispáni esküje, jóllehet tanuk nélkül tette le, mégis érvényes. * * * * A király erkölcsi kötelességének tartja, hogy úgy adja át utódának Magyarországot, ahogy ő vette át, azért igyekszik a bécsi kamarilla Magyarországot minden áron forradalomba kergetni. * * * 13 A hadtestparancsnokokat Bécsbe rendelték az udvari bálra előtánczosoknak. Magyarországot szeretnék velük megtánczoltatni. Platz Bonifácz főtanfelegyelgő a szentföldre megy. Bizonyára vezekelni akar azért, amit Szabadkán elkövetett. — Itt van pedig, — tréfált velük az öreg. — Hol ? — kérdezte a kommendáns. — Mondja meg, nem lesz semmi bántódása. — Itt van ii, — felelte az öreg czivil és a homlokára mutatott. — Tudom én azt jól, hogy ha megtalálnák a házamnál, becsuknának, hát bit én elégettem. De előbb betanultam, könyv nélkül tudom az egészet. Azsandára fejét csóválta. Mégis csak furcsa náczió ez a magyar I + ■* Gyura bácsi nagy kedvelője a hatalmas régifajta komondoroknak , hármat is tart ezekből a manap már kiveszőlésben levő házőrzőkből, s minduntalan kemény csatába keveredik miattuk az anyjukkal, ki nem tágít abbeli nézetétől, hogy egy pár gyönyörűséges süldőt is fölnevelhetne a mihasznák kosztján, s nézetével húz is az igazsághoz; de aligha is nem az anyjuk érdeme, hogy Gyura bácsit a tanyavilágban Kutyásznak tisztelik, nem épen valami nagy gyönyörűségére. Történt pedig egy borús sötét éjszakán, hogy a nagybundás házőrzők daczára, anyjuk legderekasabb, féltve őrzött óriás pulykakakasa reggelre párává lett. A gyanú hosszú karma pedig rögtön belekapaszkodott Gergőbe, aki nem csak a nagy ebekkel tartott nagy czimboraságot, de a csőszi hivatalban is leledzett, mely becsületes foglalkozás sohasem ment az ilyesfajta gyanúsításoktól. Össze is kapott a két ember az elveszett pulykakakasnak miatta csúnyául ; nem kímélték egymástól a legczifrább titulusokat a csirkésztől a kapczabetyárig, a vigécztől az akasztófavirágig, mig végtére a csősz dühösen kivágta a tromfot: — Elhallgass, te Kutyász ! Gyura bátyó se hagyta a maga igazát s a legnagyobb kicsinylés, megvetés hangján vágott vissza: — Még te ugatsz ? — te-te-te-te faispány ! JÖVŐ. Hajnalodik, a nap felkelt, Magyar eszme diadalt lelt. Zenghet már a Kossuth-nóta, Nem hallottuk már régóta. Nincs több pártviszály e honban, Nemzet nem szenved nyomorban. Mindenki a múltért csodál: Magyar, mily türelmes voltál! Szab. kir. Debreczen város utczáin úgy czirkál a csendőr párosával, mint téli időben a varjú a havas szekérúton. De kevés tennivalójuk akad. Csöndes a czivis. Boda kormánybiztosnak maholnap útilaput kötnek a talpa alá, mehet zabot hegyezni. Pedig a Boda név igen előnyösen ismert név Debreczenben. Kár volt rontani a jó hírét. Néhai való Boda bátyánk egyszerű polgár ember volt annak idejében, de még ma is emlegetik az öregek. Az abszolutizmus ama sötétséggel teljes korában ugyanis azt a főben járó bűnt követte el, hogy egyre-másra czitálgatott Sárosy Gyula «Arany trombitájából», különösen bor mellett. Valamelyik spiczli feladta az öreget, hogy lakásán őrzi a tilos költeményt. Nosza rajta ütöttek a zsandárok, hogy adja elő ! De csak nem adta. Összeszurkálták a gyíklesővel minden párnáját, sőt a háza náddal födött tetejét is, de sehol se találták a könyvet. KINRIMDÖCZÖGMÉNYEK. Azt fogja rám Karim,Elek, Hogy énkínomba’rímelek, Nem hiába van Kókán tor, Énvagyok a Jankó kántor. (Borízű kínrimfröccszögmény.) +ím Nílusban katarakta, E rakást itt Katarakta. Mért tevéd ezt éd te Kata ? Lám, engem most megríkat a’. (Katarakott rémrim kirakat.) Két nagy hajót himbálgat az Amazon . Pletykáz rajtok két díszcsapat amazon. Ezen jobban hazudnak, mint amazon. (Himetlen himbáló fröccs hápogás.) + Gyönyörű szép hajadon, Mi mászkál szép göndör hajadon ? ... Régen voltam már én hajadon !... Rászedett az a vén, hajh!a Don! (Tragikus ó kin szottyanat.) *f* Óh bölcsen mondta Sokratesz : Sokat csak az nyer, a ki sokra tesz! (Bölcs bookmackeri kinrimpár.)+ Egy kis hadnagy irt ma nékem tisztelettel, S tégedet is, feleségem, tisztel, Etel! Manó vigye! Jön , e héten tiszteletel. (Házibaráti rémlátó tisztelgő fröcscsenet.) + BOLOND ISTÓK.9