Bolond Miska, 1866 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1866-10-14 / 41. szám
HETI NAPTÁR. Hétfő, okt. 15. Az osztrák hadsereg „reformja“ csakugyan életbe lép ; a vadászok hosszú csizmát és vörös nadrágot kapnak. Bismark erre úgy megijed, hogy azonnal visszadja Ilannoverát és a többit. Kedd, okt. 16. Rottenbiller polgármestert, legközelebbi szabad szellemű beszéde miatt az angolok londoni lordmayorrá akarják választani. Szerda, okt. 17. Franciaország a krétaiaknak segítségérl küld 100 üteg — szimpátiát. HETI NAPTÁR. Csütörtök, okt 18 A Belcredi-minisztérium tetteit egy historikus leírja egy cseresnye-magra. Péntek, okt 19 Kipfelhauser a königgrätzi csata elvesztését annak tulajdonítja, hogy még akkor meg nem jelenhettek ott az önkénytesek. Szombat, okt 20. Hallomás szerint az új országházat — egyéb feladata hiányában — koncertteremmé szándékoznak átalakítani. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési dij negyedévre 1 frt. 50 kr., félévre 3 frt. — Az előfizetés és minden reclamatió a Bolond Miska kiadó-hivataléba (barátok tere 7. sz.) utasítandó. 1 41-ik szám. Pest, október 14-én 1866. Vil. évfolyam. Uj előfizetési „BOLOND MISKÁRA" Évnegyedre (oct.—dec.) végéig. 1 frt. 50 kr. Gyűjtök minden 10 után egy tiszteletpél dányt kapnak. Civilizált népdal. Rószaszin szerelmes levél A babám orcája, Piros pecsét a közepén , Piros mézes szája... . Stempli, stempli, stempli pedig Stempli ne kell rája. Golyóbisra töltött puska Az én drága kincsem, Kire rá néz , oda van az , Menedéke nincsen ,.. .. Pedig fegyver — fegyverpassus, Fegyverpassus sincsen. Kettőnk között hol a határ? Senki se’ kér számot, Pedig sok csókot lopunk át S más édes jószágot, . . . S finánc , finánc , finánc sincsen , A ki venne vámot. Addsza hát piros orcád , mig — Nem kell megstemplizni , Löjj rám kökényszemedböl, mig — Passust nem kell birni , S csókolj , csókolj , mig nem fognak — Csókadót kiírni. Galiába. Báró Bikfic levele. Cher Cent Chnasse! Sokáig hallgattam. — Tulajdonítsd a kolerának. — Ez is porosz cikk; már június vége felé importálták. — Nagy emotióban vagyok, valahányszor írok; az orvosok pedig tanácsolják, hogy az epidémiát még a szellemi fölindulás is előmozdítja; a híres Moleschott pláne veszedelmesnek tartja, ha valaki hazulról elmegyen, mielőtt evett volna ; már így mindazoknak , akik inas hiányában , kávéházba kénytelenek menni reggelizni, leghamarább meg kellene halni kolerában; — már ebből is látszik , hogy még a kolera ellen is jó urnák születni, mert hisz az ép oly kevéssé képzelhető inas nélkül, mint bizonyos fajta eb kutya nélkül. Én azonban mégis tanácsosabbnak láttam, futni Pestről, mert láttam , hogy néhány „hires“ orvos is koleramentes fürdőbe fut. Ugyan mi haszna van a kolerabetegeknek , ha ők előbb meghalnak és a hires orvosok csak azután jönnek haza a fürdőből? Nem analógiaképen, hanem csak úgy hozom föl, hogy engem egyszer megloptak. — A rendőrséghez futok és elbeszélem, hogy mi történt. — Élembe tesznek albumot, melyben a zsebmetszés és szállásfölverés mesterségét űző tolvajok photographiái vannak és kérdik tőlem, ha nem gyanakszom e valamelyikre azok közül? Miféle insinuatio? Honnan ismerjem ezen collectiót, melyet most mutatnak legelőször nekem életemben ? Avagy lesz é sült bolond tolvaj, aki előbb praesentálni fogja magát, hogy annál könnyebben fölismerhessük ? Nem volna okosabb dolog, a mákvirágok arcképeit nyilvánosan kifüggeszteni, hogy a meglopandók őket előbb ismerjék meg és nyakon csíphessék, ha valamely ürügy alatt a lokalitásokat kifürkészni jönnek ? Mi haszna van a meglopottnak, ha a tolvajalbumot a kár után és nem a kár előtt látja? Egy noble passiót kezdek űzni. Egy sereg mindenféle színű macskát szereztem be, hátha sikerül háromszínű bakmacskát tenyésztenem ? Ha succedál, lesz eszem , nem ettem bolond gombát, hogy a debreceni csivishez küldjem, a ki nyomorult 300 frt ad érette, hanem küldöm Londonba, ahol egy társaság már évek óta 1000 font sterlinget fizetne egy ilyen trikolor bestiáért. — Háromszínű nyöstény gyermekjáték lenne; a demi monde-ban elég hamis macska van, akár hatszínű is. A Szepi felesége — mint tudod — nagy vipera, kin a kolera sem fog. — A Szepi nagyon szeretné, ha nálunk is behoznának bizonyos hottentotta szokást. — Ott t. i. ha valamely kaffer törzsfőnök valakit rendkívül meg akar jutalmazni, feleségét adja neki, ajándékul. — Az ajándék visszautasítását felségsértésnek veszik. — Ne lenne nálunk rendkívüli jutalmazás napirenden és alkalmasint ugyanannyi felségsértés is. Az a Napoleon mégsem született gavallér. Most olvasom róla, hogy a párisi világexpozitióra munkások számára való lakás-mintarajzot készített. — Én csak báró Bikiic vagyok, de gavalléri párosámra mondom, ács vagy kömives pallérságra mégsem adnám fejemet. — Nem csudálkozom már, hogy ily kormány alatt a paraszt gusztus egyre terjed, hisz csak közelebbről is egy párisi milliomos bankár egyedül való leánya belebolondul egy színházi etatistába , elszökik szüleitől és nem nyugszik, míg a etatistához nem adják. — Fi done ! Ily mesalliance csak Párisban lehetséges! Pedig egy millióért bárót is kaphatott volna az a bolond Kriska. Ton Biksic. Hogyan kell publikumot teremteni ? Ennek fényes példáját adta a prágai rendőrség , mely a „Frbk“ szerint következő ingyen helyeket foglaltatott le az ottani nemz. színházban: 1. Egy páholyt a tartományfőnök számára. 2. Egy páholyt a tartományi választmány elnökének. 3 Egy páholyt a polizei-direktornak. 4 Egy páholyt a színház kinevezett intendánsának 5. Egy páholyt előre nem látható esetekre. (Hátra nem látható esetekre nem foglaltak le semmit.) 6. Egy sarok zártszéket a szolgálattevő rendőrtiszt, s 7. Egy hasonló zártszéket a szolgálattevő physicus számára. 8. Egy zártszéket a landescher által kiküldött aktuáriusnak. 9. Egy zártszéket a gázintézeti felügyelőnek. 10. Egy bemeneti jegyet a polizei-directió szolgálattevő tisztjének. 11. Egyet ismét egy második ilyennek. 12. Valamint egyet egy harmadik ilyennek. 13. Hasonlóan ilyet a negyediknek. 14. Egy zártszéket az első emeleten a polizeidirectio egyik hivatalnokának. 15 j jj.y az első és második emeleten négy 1 r'i bemeneti jegyet négy poliezi kanjg'k cellistának. A prágai színház tehát sohasem panaszkodhatni, hogy nincsen publikuma !