Kandra Kabos: Adatok az Egri Egyházmegye történelméhez (Eger, 1887)
Az egri nagyprépostok és káptalan az Árpádok korában. s könnyű munka magunknak fogalmat alkotnunk arról, ily nagyra szabjuk a megemlékezés nagy emléktábláját, így minden egyházmegyei jelesünknek helye legyen rajta. Nem tettüket, hanem jó részben még neveit sem ismerjük a múltak azon bajnokainak, kik „pro Deo et patria“ nagy tetteket műveltek. Abban azonban máris bizonyosak lehetünk, hogy már káptalanunk miatt is monumentálisnak kell lenni ezen alkotmánynak , mert az, egyháztörténetünk fele- és java részét képviseli. A káptalan soha sem változtatta czimerét. Az kezdettől fogva a merész röptű és dicsfénynyel környezett sas volt, az egyházmegye védszentének mély értelmű és a szentatyák által magyarázott jelentőségteljes jelvénye. És a nemes káptalan nem haszontalan élt ezen czimerrel. Az mindig nemes versenyben állott az alkotás terén Eger főpapjaival és a történetíró nem fogja boldognak hirdetni azon időszakokat, melyekre különben annyi az eset a középkorban, hogy a káptalannak nem volt módja a nemes versenyre, sőt épen saját főpapjai ellen kellett a jog és igazság utalmát keresnie. A káptalanról lévén szó, annak fejedelme és lelke: a prépost lelki szemeink előtt úgy áll, mint a nagy testületnek egy személyben való képe viselője. A prépostok története nem egészen a káptalan története, de mint a káptalan fejei és tekintélyének hordozói, állásuknál és előjoguknál fogva méltán tekintetnek az