Németh Péter: Magyarország Szent László király idejében (Budapest, 1895)

László megválasztatása. «Az ezerhetvenhetedik évben, Géza király halálának halla­tára — ezek a bécsi krónika szavai — a magyar nemesek teljes sokasága eljött öcscséhez, Lászlóhoz, és őt egy lélekkel, köz­­kivánsággal, egyhangú akarattal, egyetértőleg megválasztották a királyi kormány elfogadására, vagyis inkább kényszerítették őt arra, szerető és sürgető könyörgéssel. Mert mindnyájan tud­ták felőle, hogy fel van ruházva az erények tökéletességével, hogy katholikus hitű, kiváló kegyességei, bőkezű az ajándéko­zásban és kitűnő az irgalomban, úgy ragyogott, mint a hajnali csillag a köd közepette, eloszlatva az undok sötétséget, és a­mint a teli hold ragyog a maga idejében vagy mint a fénylő nap, úgy világított népe előtt I. László akkor harmincz éves volt. Már 1068-ban, 19 éves korában harczolt győzelmesen Salamon és Géza seregeivel a bessenyők ellen. Később Belgrád ostrománál és bevételénél vett részt. Midőn pedig Géza és Salamon király között kitört a viszály, 1074. évben márczius 14-én, a mogyoródi véres harcz­nak ő volt a főintézője és neki köszönhető Géza a győzelmet, s azzal együtt a koronát. A páratlan vitézség hire már megválasztatása alkalmával díszítette Lászlót. S ha még hozzá veszszük azt, hogy a krónikák és legendák egyhangú tanúsága szerint «erős karú, gyönyörű ábrázatú volt, ki magas termetével más emberek felett egy fejjel kitűnt és kinek mint az oroszlánnak izmos tagjai voltak». 1*

Next