Kerékgyártó Béla: A magyar hadügy állapota az Anjou királyok alatt 1308-1387 (Budapest, 1880)
t. Mielőtt Róbert Károlynak, a magyar hadügy terén bizonyára korszakot alkotó intézkedéseit tárgyalnók, nem lesz fölösleges egy pillantást vetnünk hadügyünk azon állapotára, melyben azt Róbert Károly találta. Míg az Árpád-ház csak fejedelmeket adott a magyar nemzetnek, addig ennek fejei csak mint a nemzet akaratának végrehajtói szerepeltek. Hisz az etelközi vérszerződés emelte Árpádot és fiutódait a fejedelmi, fővezéri méltóságra, az ő jogai e szerződés engedte hatáskörön túl nem terjedhettek,s ez állapította meg a viszonyt, mely nemzet és fejedelme közt létezett, de ugyan a szerződés egy pontja így szólt: Miután a főnökök Árpádot és utódait szabad akaratjukból választották a nemzet fejévé, tehát a fejedelem tanácsából sem ők, sem utódaik soha ki ne zárassanak, azaz mit se végezzen a fejedelem az ő beleegyezésük, tanácsuk nélkül. Árpád és utódai tehát a népfőnökök kezéből vették hatalmukat; saját szabad akaratuknak csak annyiban szerezhettek érvényt, amennyiben az a nemzet akaratával megegyezett; egyéni hatalmuk alig volt nagyobb, mint bármely más nemzetségfőé. Midőn István belátta, hogy Magyarország csak úgy tarthatja fen magát az európai államok sorában, csak úgy élhet úton szerzett hazájában az őt környező idegen elemek között, ha vallását azokéval azonosítja, szilárdan eltökélte magát, e nem csekély nehézségű feladatot megoldani, fölvétetni a nemzettel, a már ekkor egész Európában elterjedt, keresztény vallást. De a A magyar karlügy állapota-