Szádeczky Lajos: Báthory István lengyel királylyá választása 1574-1576 (Budapest, 1887)
I. A XVI. századi Lengyelország leírása, politikai felosztása, államszervezete. Királyi hatalom, senatus, nemesség, országgyűlés stb.
2 SzÁDECZKY JAJOS bén, midőn Parisban a szent Bertalan éji vérnászt rendezik s ezereket mészárolnak le a miveit francziák. Lengyelországban törvénybe iktatják a vallás szabadságot és vallás különbség nélkül egyesülnek a varsói confoederation a lelkiismeret szabadsága és a belbéke biztosítására. Nem hiába nevezik a lengyel történetírók ezt a kort (a két utolsó Jagelló és Báthory István uralkodását) arany kornak (wiek zloty) . Lengyelország boldog és hatalmas volt akkor, annyira, mint sem az előtt, sem az után. Lengyelország a XVI. század közepén a Balti tengertől a Fekete tengerig, az Oderától a Dnieperig terjedt. Északi határa felnyúlt majdnem a Finn tengeröbölig, a mai szt.-pétervári kormányzóság déli határáig, s onnan a tengerpart hosszában vonult le Pomerániáig. A nyugati határ a német Pomeraniával, alább délre Brandenburggal érintkezett s az Oderával csaknem párhuzamosan haladt, de csak alig érinti egy helyen a régi szláv folyó medrét. Majd a Piastok régi tartományát Sziléziát éri el, melyet a híres lignitzi csatában vérökkel áztattak a lengyelek, midőn a mongolok áramlatát feltartóztatták (1240), de melyet 1327-ben Csehországnak engedtek át. Déli határát a természet alkotta meg a Kárpátok hegygerinczében. Ez a válaszfal Lengyel- és Magyarország között egész Moldováig, amelytől szintén megtalálja természetes határát a Dniester folyó medrében. A délkeleti határ a Dniester és a Dnieper között (Podóliában és Ukrajnában) bizonytalan ; a mostani Cherson homoksivataga (a Bug és Dniester alsó folyásának köze) a Dniestertől a Fekete tengerig afféle senkiföldje volt, amihez lengyel és török egyaránt jogot formált, de sokat egyik fél sem törődött vele. Kikötötték, hogy várat építeni ott egyik félnek sem szabad '); juhászok legeltették rajta békésen nyájaikat. Mintegy 20 mérföldnyire terjedt ki ez a lakatlan terület, mely azért is elhagyatott volt, mert állandó országútját képezte a tatár beütéseknek. Báthory István volt az, a ki itt a lengyel határt rendezte s védelmére hat kozák *) Az 1572. interregnum alatt a törökkel kötött békepontok értelmében. XI. a krakkói hg. Czartoryski levéltárban Téka Naruszewicza. A Tarnowski András követ által kötött békepontok között.