Karácson Imre: Török-magyar oklevéltár 1533-1789 (Budapest, 1914)
Előszó
rövid úton beleegyezett, hogy e sorok írója Konstantinápolyban az idéztük tráde alapján azonnal indítsa meg a kutatásokat és állapítsa meg, hogy körülbelül hol és mily gyűjteményekben lehet eredménnyel kutatni. Visszatérve Konstantinápolyba, az akkori nagyvezér, Ferid pasa engedelmével Jankó Miklós cs. és kir. főkonzul, hazánkfia, a török nyelv és irodalomnak talán legjobb európai ismerőjének társaságában és segélyével a török állami levéltár aligazgatójánál, Izzeddin bejnél jelentkeztünk, aki az 1716-iki defterekből II. Rákóczi Ferencre vonatkozó négy török államiratot azonnal felkutatott. A további kutatások folyamán kiderült, hogy minden ügy a szultán jelenlétében végeztetett el, minthogy az eredeti török államszervezet egyenesen a bizanti autokratizmus alapjára helyezkedett. 1453-tól 1519-ig a régi portai kezelésre vonatkozóiig igen kevés adat áll rendelkezésre, azonban 1519-ben Szulejmán el Kánúni, a nagy hódító, megszervezte a levéltárakat is és elrendelte, hogy valamennyi államirat fogalmazatát leiratások után könyvekbe kell foglalni, úgynevezett defterekbe, hogy azokat könnyen meg lehessen találni. Ezrekre megy a defterek száma,, amelyek körülbelül azonkép, mint a velencei Copia dei Commemorialik a velenczei levéltárban, szép egyenletes kötésekben őriztettek az Eszki Szerájban. (Régi szeráj.) Amidőn a török úgynevezett államlevéltárat a XIX. század folyamán megalapították, az Eszki Szerájból a defterek közül mintegy 4000 darabot áthoztak, de természetesen mindig csak a szükséghez képest. A legrégibb ilyenféle defter II. Szulejmán idejéből való. Eredetileg az egész szultáni levéltár rendben volt, de minthogy az államlevéltár a nagy szultáni levéltárból úgyszólván kihasíttatott, a régibb defterek ládákba csomagolva a jelenlegi kincstár háta megetti épületben, a régi pénzverőház mellett őriztetnek. Megjegyzendő, hogy a defterek igen szépen írvák és mindenik kötet mellé mutató van csatolva, amely természetesen csak török fogalmak szerint használható, mikor is a kutatónak mindig meg kell magyarázni, hogy az illető nem török nevet törökösen hogyan ejtették ki. Ami már most a diplomáciai jelentéseket, vagyis a portához küldött európai követek levelezését illeti, azok a Reisz effendinél őriztettek, akinek örökébe később a külügyminiszter lépett. Mindezen iratok a török külügyminisztériumban őriztetnek. Ezekre