Szilágyi Sándor (szerk.): Levelek és okiratok I. Rákóczy György keleti összeköttetései történetéhez (Budapest, 1883)
1633. sept.–oct. Tholdalagi Mihály követsége a budai basához
170 SZILÁJIYI SÁNDOR. 3. 1633. oct. 20. Somkerék. Ugyan az ugyan annak, hódoltsági ügyekben. (Török-magyarkori A. m. II. k.) 4. 1633. ov. 26. Mi Rákóczi György, istennek kegyelmességéből Erdélynek fejedelme, Magyarország részeinek ura és az székeleknek ispánja etc. Adjuk emlékezetbre mindeneknek az mi levelünknek rendiben, hogy mivel mi bizonyos okokra nézve és legfőképpen hatalmas császárunk birodalminak csendes állapotjára és Erdélyországunknak is békességének erősítésére becsületes híveinket, követeinket, úgymint az nemzetes és vitézlő Tholdalagi Mihált, Marosszéknek fő királybíráját és táblánk assessorát, Abránffi Ugrón Pált, Gerőffi Gáspárt, Kapronczai Istvánt, Bihar vármegyének egyik viceispánját és Iffiú Istvánt, segesvári királybírót magunk és országunk nevével bocsátottuk volt az tekintetes és nagyságos budai vezér Musza passához, mely követőik által ez alatt megírt dolgoknak elvégezésére menvén, hogy azoknak mind az két részről állandó megtartása legyen, kévántatik, melyek ez szerént következnek: elsőben mivel mostan semmi oly nagy veszekedéseket nem értünk az hódoltság állapotából lenni, hanem az Makra alatt és Gyulához közel levő egynéhány faluknak dézmáján lévén veszekedés, annak mostani eligazítása kívántatott; mindazáltal ha oly dolog láttatnék lenni az hódoltság állapotjából is, mely eligazítást kívánna, az öreg embereknek és vezéreknek emlékezetekből és azoktól való végremenésből, micsoda állapotban voltak az jó emlékezetű Bocskay és Bethlen Gábor fejedelemségektől fogva afféle hódolt helyek igazíttassék el. Másodszor, hogy az mely faluk eleitől fogva az magyar részre dézmát és egyéb adózást adtak, ezután is azon módon adózzanak és dézmáljanak. Harmadszor, az mely török szpahiák közöket tartanák valamely mostan pusztán álló faluhelyekhez és azt megbizonyítják, hogy azelőtt is hódolt hely volt, akiket hatalmas császár valamely városhoz nem engedett, tartozzanak az magyar szpahiák és egyebek is, kik az puszta helyeket élnek kedveket keresni az török szpahiáknak. Negyedszer, hogy az két részre adózó faluknak állapotja ilyenformán legyen, mely faluk az török és magyar várak megett, avagy az várak tövében vagynak, afféle faluk az török és magyar szpahiáknak ne szolgáljanak magok szerént, hanem egyedül csak az dézmát, avagy adót adják meg. Mindazáltal az mely faluk az váraknak építtetésével tartoztak eddig, ezután is mind az török és magyar részre tartozzanak és azt végben vigyék. Ötödször, az megnevezett faluknak állapotjok penig ezután ilyen