Mohl Antal: Győr eleste és visszavétele 1594-1598 (Győr, 1913)
Bevezetés
BEVEZETÉS. római szónokkirály, Cicero azt mondja :* A történelem az idők tanúja, az igazság földerítője, az emlékezet élete, az élet mestere, a hajdankor hírnöke. E bő kútforrásból sok hasznos tanulságot lehet meríteni. Különösen fontos a hon történelmének ismerete. A nagy ősök példája tanít meg minket: hogyan kell Istent imádni, a hazát szeretni, a királyt tisztelni. Küzdés, harc az ember élete a földön. Karddal, harcok árán szerezték őseink e tejjel-mézzel folyó szép hazát, melyről a koszorús költő mondja: a nagy világon kívül nincsen számodra hely. A nagyszerű dómokat erős oszlopok tartják fönn. A hazát erős hősök válla, karja tartotta fönn századokon át. Ily erős oszlopa volt édes hazánknak a XVI. század második felében a nagy hős, Erdődi Pálffy Miklós, ki hozzáméltó bajtársával, Schwarzenberg Adolffal kezet fogva, erős karral megtörte a rabigát, melyet a német Hardegg árulása folytán, Szinán akasztott Győr nyakába. Ők voltak az okos és bátor férfiak, kik a rabszolgaság nyomasztó láncait és gyalázatát levették Győr nyakáról. . A török Győrött 1594-ben igen erősen megfészkelte magát s egész vidékét lakatlan pusztasággá változtatta; innét Győrmegye egyik leginkább elnéptelenedett vidékének pusztai járás elnevezése is.** A pogány e váratlan nyert várról * De oratore Lib. II. 9. ** A XX-ik század magyarja már képzelni is alig tudja, hogy török-tatár egykoron hazánkat tüzzel-vassal mint pusztította, miután előbb kirabolta, lakóit vagy kardélre hányta, vagy rabláncra fűzve, százezrenkint elhurcolta; azért rideg nemzet lakik ott, hol egykor