Károlyi Árpád - Szalay József (szerk.): Nádasdy Tamás nádor családi levelezése (Budapest, 1882)
Bevezetés
IV BEVEZETÉS. Vannak e levéltárban középkori okíratok, levelezések és számadások a mohácsi vészt megelőző időből. De bármily becsesek legyenek is ezek, még becsesebb a levéltárnak az a része, amely a tizenhatodik század derekáról való s Nádasdy Tamásnak köszöni létrejövetelét. Nádasdy Tamás egyike volt hazánk legkiválóbb embereinek abban a korban. Szolgálta az államot a diplomáczia, a hadügy, a politika és az igazságszolgáltatás terén. Viselt mindenféle hivatalt, míg végre a legmagasabbat, a nádorit, is elérte. Utóbbi állása fényesen tanúskodik arról, mily mértékben egyesült benne a nemzet tisztelete és az udvar bizalma. Hiszen a Habsburgházból származott uralkodók, egész Bocskay fölkeléséig, csak ebben az egyetlen esetben engedték meg e méltóság betöltését. De nemcsak az állami ügyekben tüntette ki magát. Nem volt oly ága a közéletnek, amelylyel nem törődött, nem oly szellemi mozgalom, amelyet hazánkba behozni s itt érvényesíteni ne törekedett volna, lett légyen e mozgalom akár a reformáczió, akár a sakkozás. Mint gazda is kitűnően megállta helyét. Magának és feleségének óriási javait, az utóbbi által is támogatva, kitűnően igazgatta, a munkálatokat gyakran személyesen vezette, tiszteit, szolgáit ellenőrizte. Ily ember lévén Nádasdy Tamás, igen természetes, hogy nagy leverést kellett folytatnia. S az a szerencse, hogy az 1530-on kezdve, jelentékeny részben megvan. Ha végigtekintünk a hozzá intézett levelek hosszú során, azt tapasztaljuk, hogy alig van a hazánkban akkor szerepet játszott emberek között csak egy is, aki több-kevesebb levéllel képviselve nő volna. A levélírók között találjuk János, Ferdinánd és Miksa királyokat, Majláth Istvánt és Szalay Jánost, Nádasdynak ifjú kora óta benső barátait, György barátot, Verbőczit, Török Bálintot, Brodaricsot, Frangepán Ferencz érseket, Forgách Ferenczet, Verancsicsot, Oláh Miklóst, Dévay Biró Mátyást, Silvestert, Gizdavicsot, ott Zrínyi Miklóst a szigetvárit, Dobót, Losonczy Istvánt, Jurisichot, Batthyányi Ferenczet és annyi meg annyi más elsőrendű egyéniséget. Azt keresni e kiterjedt levelezésben, mi a legbecsesebb: nemcsak nehéz, de meddő munka is volna. Azt véljük azonban.