Szilágyi Sándor: A magyar forradalom férfiai 1848/9-ből (Pest, 1850)
Journalisták
ITT A PRÓBA. Itt a próba, az utolsó Nagy próba ! Jön az orosz, jön az orosz, Itt is van már valóba. Föl hazámnak valamennyi Lakója ! Ideje, hogy tartozását Minden ember lerója. Eljött tehát az utolsó ítélet : Ki a házból, ki a síkra Emberek ! Legyen egész Magyarország, Legyen egy nagy hadsereg ! De én attól sem magamért Sem hazámért nem félek. Miért félnénk az ítélet Napjától ? Ki is megyünk, szó sincs róla, Mindnyájan ! , Meghalni, vagy győzedelmet Nyerni a szent csatában. Féljenek ők, kik viselik Magukat olly gáládul. Kik rátörtek az ártatlan Magyarra. Most veri meg az úr isten Mindenható haragja. Sok az orosz, nagy a száma, Mi haszna ? Több lesz ott a magyar, talán Száz is jut egy oroszra. 341 PETŐFI Sándor: A leggeniálisabb magyar költő, magyar minsttel. Sok ész, lángképzelődés, egy csomó faragatlanság. Legelőbb közkatona volt, azután szinészszé lett, innen Vahot hívta fel segédszerkesztőnek. Ez emelte őt fel nyomorából, de ezért szokása szerint hálátlansággal fizetett. A forradalom kezdetén oratiókat tartott a néphez, s első volt, kinek egy költeménye (márczius 15-kén) szabadsajtóval napvilágot látott. Azután ismét katonává lett. De egy alkalommal Mészáros előtt nyakravalótlanul jelenvén meg, ez leszidta. Petőfi boszujában quietált, s egy verset irt, hogy a hazát nyakravaló nélkül is meg lehet menteni. Bem kinevezte adjutánsának őrnagyi ranggal. Itt is nemsokára quietált, azonban csakhamar viszont őrnaggyá lett. Igen gyakran volt az öreggel, ki benne nem a katonát, de a geniális költőt szerette. Kéziratban kerengő költeményei közül az utolsót, az oroszok beütésekor írottat, ide iktatom .