Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története 2. (Budapest, 1894)
I. Fejezet. Megadjuk!
I. „Megadjuk!“ 17 violaszín talárja, a mágnások ékköves drága öltözéke, a képviselők díszmagyarja, így tarka vegyülékben szemgyönyörködtető látványt nyújtott. Az érdekes képet eleven keret gyanánt a zsúfolt karzatok övezték körül. Némi lehangoltságot keltett, hogy a király, mint ígérte, nem jött el. Azt mondták, hogy súlyos beteg, s helyettesítésével István főherczeg bízatott meg. Tíz óra után Palóczy László vezetése alatt huszonöt tagú küldöttség ment fel a várba, hogy a nádort az országgyűlés megnyitására felkérje. A küldöttség a következő tagokból állott: A főrendiház részéről Teleki Domokos, Festetics Géza, Csáky László, Batthyány Ferencz, Almássy György, Festetics Tasziló, Zichy Henrik, Zichy Ferencz, Almássy Dénes, Almásy Móricz grófok és Vay Lajos báró. A képviselőház részéről Repeczky Ferencz, Buday Sándor, Csupor Gábor, Vermes Illés, Szaplonczay József, Szidor Ferencz, Komlóssy Imre, Bernáth József, Beniczky Pál, Szeles Lajos és Ferdinandy Bertalan. Tizenegy órakor ágyudörgés hirdette, hogy a nádor a kir. várpalotából megindult. A fényes menet élén Perczel Mór rendőrfőnök lovagolt, utána kocsikon, legelői a polgármester, majd a miniszterek kettesével. A minisztereket lovas nemzetőrökből összeállított díszőrség kisérte. Ezután hatlovas udvari határon, balján Batthyány gróf miniszterelnökkel, István főherczeg jött. A határ nyomán ficzánkoló paripákon egy század vértes haladt. Aztán kocsin, gyalog a közönség tömött, hosszú sora. A menetet nemzetőrség zárta be. • A főherczeget a színépület bejáratánál az országgyűlés küldöttsége nevében Palóczy László üdvözölte; midőn pedig a terembe lépett, oly hatalmas éljenriadal zúgott fel, hogy szinte megremegtek a falak. A nádor barátságos főhajtással köszönte meg a szép fogadtatást, aztán a trónszerű emelvényen foglalt helyet. Mellette jobbról-balról, két oldalt a miniszterek sorakoztak. Az elhelyezkedés után a főherczeg ezen szavakkal nyitotta meg az első népképviseleti országgyűlést: „Felséges urunk királyunk hű magyar népének országgyűlését f. hó 2-ikára méltóztatott kegyelmesen összehívni. Atyai legkegyelmesebb szándéka volt, az országgyűlést önfelséges személyében megnyitni és vezérleni. De hű népeinek mély fájdalmára, súlyos betegség gátolja ő felségét ezen atyai szándékának teljesítésében, s legkegyelmesebb királyi rendelete által én vagyok megbízva, hogy felséges nevében és személyében ezen országgyűlést megnyissam. Általadom tehát ezen