Kunsági (Illésy György) - Potemkin (Egervári Ödön) (szerk.): Honvédvilág 2. (Pest, 1868)
A két hős
A két hős. Beszély Tóvölgyi Titusztól. I. Pitypalaty! pitypalaty! pitypalaty! Tavasz van! Mily édes kimondani e szót! Mennyi illat van benne, mennyi mámor! A vetés zöld, kalászát kezdi hányni a búza, a búzában szól a fürj: pitypalatty! A rét virágos, felette lepkék röpködnek, méhek döngicsélnek, fecske szállong, s benn a fű sűrű erdejében szól a fürj : pitypalatty! A lóhere már magasra nőtt, öreg kocsis kaszálja, a kasza zsiheg, csiszolódik, aztán cseng, peng, ha hozzá verik, végig csúsztatják rajta a fenét. Benn a lóherben magas fűszálak sudarai közt bujkálva szól a fürj: pitypalatty! Fenn a légben pacsirta énekel, a bérezek felett mélázó sas kiterjesztett szárnyakkal fekszik a légtengeren, csak néha legyint egyet-egyet hatalmas evezőjével s fumigálva néz a világ fenekére, melyen hajh! — rettenetes sok a csúszómászó. Messze messze a távolban füstgomolyok kerekednek egymás hátára, utánuk sokára tompa zuhanás hallik és megrendül a föld, mintha az isten ökle ütötte volna mellbe. A völgyben csevegő csermely partján, szomorú fűz alatt, mely mint világosabb fátyol, kihajlik a sötét bükk erdő árnyából, s hosszú foszlányait szétteríti a patakocska tükrén, melynek ezüstjében aranyhalak czikáznak, — két ifjú ül, leány az egyik. A fiúnak nagyon szép magyar neve van, Árpádnak hívják, a leány neve pedig Ilona. A leány barna, az ifjú szőke. Az ifjú szeme láng, a leányé