Imrefi (Vachot Imre): A magyar menekültek Törökországban. Ismeretlen adatok az 1849-ki emigratio történetéhez (Pest, 1850)
XIII. Kossuth sorsának változása, nyilvános élete Viddinben
62 XIII. Kossuth sorsának változása, nyilvános élete Viddinben. Munkálódása a menekültek és a haza ügyében. Viddini levele Pulszky és Telekyhez. Thomson vállalkozása s Kossuth levelével elutazása Palmerstonhoz. Kossuth mint kormányzó a török földön. „Sok elsők pedig lesznek utolsók , és sok utólsók elsők.“ Szentírás. „A szív csak a jelenlévőt sohatja , az okosság pedig a jövendőről is gondolkodik. . . . Csak reményiünk , csak reményiünk , mindaddig míg meg nem halunk.“ Mikes Kelemen. Kossuth viddini életéről egy pár érdekes adattal szolgálhatunk. A menekült társai említett bajai szenvedéseinek nagyobb részében nemcsak osztozott, de mindenek közt, mint az emigratio teje, legmélyebben érezé összes fájdalmaik óriási súlyát, s ami csak tőle szűkre szorított hatáskörében kitelhetett, mindent elkövető annak enyhítésére. Minde mellett is nem sokat tehetett érttök , s vérző szívvel kellett néznie , főleg a szegény honvédek végtelen nyomorát, sírba hervadását. És milly állapot, milly iszonyú helyzet volt az övé is! Ő, ki még kis idővel ezelőtt elmondhatva azt, hogy „métat c’est moi“, a hatalom legmagasabb polczán állt egy élethalálra harczolt nemzet élén, s milliók sorsáról intézkedett, ki még csak egy pár hónap előtt hazáját a boldogság tetőpontjára emelhetni hivé, s e hitben a halandók legboldogabbikának tartotta magát, ő , ki a magyar nép és katonaság bálványozása, s milliók csodálatának dicssugáraival vala környezve —; most mint hontalan bujdosó , még csak egyszerű polgára sem lehet többé azon hazának, melly benne egyik legnagyobb emberét, legelső hivatalnokát látá, sőt most a török oltalom védszárnyai alatt még csak személyes szabadságát, életét sem érezheti biztosságban , s letartóztatott fogolyként kell a rabszolgák előtt