Hentaller Lajos: A balavásári szüret. Történeti rajz a kötélkorból (Budapest, 1894)
Kossuth «Szózat»-a a magyar néphez
tanak a világ részvétét hazánk ügyének megnyerni, s a magyar nevet az egész világon tiszteltté, becsültté s kedvessé tenni. És a magyar név tisztelt és becsült most elnyomatásunk napjaiban, mint históriánk legfényesebb napjaiban sem volt soha. A magyar nemzet a világszabadság előbástyájának, hazánk függetlensége a világ függetlensége tengelyének el van ismerve. Én a világszabadság apostola s vezére gyanánt fogadtatom két világrész nemzetei által. Nem önérdemeimért, hanem azon hősies erőnél és elhatározásnál fogva, melynek nemzetem kebelében buzogásáról a világot meggyőznöm sikerült. Én nekem, ha önmagam, ha gyermekeim, ha családom jólétére gondolni is képes volnék, míg hazánk szenved, csak kezemet kell vala kinyújtanom, hogy tisztelet s becsülettől környezve, békés és nyugalmas jólétben éljem le viszontagságos éltem alkonyát. De én azt felelem: «A magyar hazájának él, vagy nem él!» Honom szabadsága az én boldogságom. Határán kivül üdvöt nem ismerek. Midőn népem, kinek hű szolgája vagyok, a kormányzóság nehéz tisztét tette vállaimra, esküt mondtam Isten és a nép előtt, hogy hazám függetlensége valósitásának szentelem életemet. E föltételemben nem ingat meg semmi. Én eskümhöz hű maradok. Nekem nem kell dicsőség, nekem nem kell jólét, hanem veszély a hazáért s jutalmul semmi más, mint egy szerény sir hazám földjében, és sirhatnak egy köny népem szemében, melylyel megáldja hamvaimat, mondván: «Nyugodjon békével a szabad hon földjében, napszámát híven teljesítette: jó polgár volt». Azért hagyjatok engem és családom nyomorúságban, de ne hagyjátok hazámat elnyomatásban. Semmit nekem, de mindent hazámnak, így szólottam.