Egressy Gábor törökországi naplója. 1849-1850 (Pest, 1851)
Magyarország és Erdély
6 ERDÉLY sága már boszantani kezdett, minthogy én szórakozott, buskomoly voltam. Klapkával összekoczanásakor, Budapesten, másodízben vetette le Sándor a honvéd ruhát, s Bem azt most másodszor adta neki vissza, illyen formán tevén róla jelentést a hadügyminiszér hunak: „Petőfi Sándor őrnagy urat, kivel Klapka tábornok olly méltatlanul s gyalázatosan bánt, karsegédemmé kineveztem.“ *) Szászsebes aug. 7.1849. Szebenből jövünk. Szemtanúja voltam Bem csatáinak. Mind azok, mik eddig írattak és mondattak e csatákról, magok Petőfi Sándor lángszinü festményei, elenyésznek az irtózatosan nagyszerű valóság mellett. Ha valamelly fényképíró mester (daguerreotypeur) , felemelkedve bizonyos madár látpontra, onnan a magasból festené e csaták képét tükörlapjára; vagy ha a történet, e harczok minden jeleneteit, az egyes harczosok minden tetteit híven följegyzené: az utóvilág mésének fogná azokat tartani, s hihetőség fölöttieknek; mert azok messze túlszárnyalnak mindent, mi eddig láttatott és hallatott, mit a régibb és újabb idők harczairól a krónikák regélnek. *) Mikor Bem a kormánynak jelentést ten a felöl, hogy Temesvár elleni működésében, Vécsey neki nem engedelmeskedett: e jelentésben Vécseyt gyávának, vagy honárulónak bélyegzé. — Klapka, mint akkori hadügyminiszer, azon gyanúból, hogy e levelet Petőfi Sándor, — mint Bem akkori segéde — fogalmazta , s a hírlapokban nem tudta és parancsa nélkül közlötte : fogolyyá tette Petőfit. Májusban Budapesten, s ez alkalommal őt kíméletlenül lehordta. E méltatlan bántalomért Petőfi más elégtételt akkoriban nem vehetvén, kilépett a hadseregből.