Berzeviczy Albert: Válogatott beszédek (Budapest, 1912)
Akademiai, Kisfaludy-Társasági és egyéb beszédek - VIII. Petőfi emlékezete
a legnemzetibb költő szellemi hagyományának ápolását és mert ezen a helyen is élnek a Petőfi alakjához fűződő emlékek. Hálás örömmel látjuk, hogy szerény ünnepünk díszét emelni megjelentek köztünk kitűnő tudósok és költők, azoknak méltó képviselői, akik nemzetünk szellemi munkáját vezetik és irányozzák ;*) nem magunknak tulajdoníthatjuk ezt, hanem a névnek, melynek felében összejöttünk s mely iránti kegyeletünkben osztozik velünk a szellemi nagyságnak minden csodálója, a nemzeti eszmének minden híve. Petőfi eperjesi időzése, a melynek ünnepélyünkön külön megemlékezés lesz szentelve, csak egy kis epizód volt a költő sokat hányatott életében, de derült epizód, mint itt írt költeményei tanúsítják, derült a természet szépségeinek varázsa, a barátság melege és a költő géniuszáért már akkor lelkesülő közönség, különösen a fiatalság hódolata által. Amit Eperjes és környéke a költőnek nyújtott, azt bőkezűen viszonozta verseivel; azok legmaradandóbb emlékei ittlétének, de emléket állítottunk Petőfi látogatásának mi is. Eperjes mindig meg fogja őrizni a Petőfi emlékét, s hiszszük, hogy a költő is szívesen őrizte míg élt, emlékezetében az itt nyert nyájas benyomást, bármily egyszerű és futólagos volt is az, a mint egy lehajló parti virág, mely a költő életének rohanó árját megcsókolta. Mert rohanó ár volt az ő élete, mely fájdalom, hamar lefutott, s tőle mégis tengerré dagadt a magyar nemzet költői érzelmeinek és eszméinek világa. Alig több, mint huszonhat év ez az egész élet és belőle alig több, mint hét év az az idő, amely alatt Petőfi költői pályáját befutotta. * Az ünnepélyben a Tudományos Akadémia, a Kisfaludy- Társaság és a Petőfi-Társaság képviselői is részt vettek.