Bernát István: A magyar demokrácia multja, jelene és jövője (Budapest, 1904)

Bevezető

Bevezető. Fölemelni és bele­fű­­zni a magyart a haladó nyugati nemzetek családjába, ez az a­ nagy cél, mely nemzetünk legjobbjait a­ múlt század első évtizedeken mindinkább fokozódó erővel keltő munkára. A harc a múltból maradt nézetekkel komoly és elszánt, végül diadalt aratnak azok, a­kik a­­haladás barátainak nevezhették magukat. A nemzet az első meglepetés­ után készséggel cso­portosul a zászló alá, mely mindnyájuk hite sze­rint az emelkedési felé volt hivatva, utat mutatni a magyarnak. Az ősi nemkáno­nisság és quietismus a föl­felé törekvés égő vágyának adott helyet és Kos­suth a 40-es évek elején, mikor lapját megindí­totta,, már bátran írhatta, hogy: „nem az a kér­dés, vájjon haladjunk-e, mert, ez már el van döntve, hanem az, vájjon hogyan és miként?“ Erre a kérdésre megfeleltek azok, az ese­­mények, melyek nyugaton a társadalmakat, rész­ben nyugodt konzervativizmussal, részben pedig a francia vér heves radikalizmusával átalakítot­ták. Ha vágytunk elérni a célt, akarnunk kellett az eszközöket is. Ezek az eszközök, a haladásnak tényezői, sem lehettek mások, mint a nemzeti

Next