Bernát István: A magyar demokrácia multja, jelene és jövője (Budapest, 1904)

Bevezető

munka fölsza­badítása é­s ez után a demokrácia uralma, így volt ez másfelé és így kellett történni ennek mináluuk is. Csakhogy a talaj a nagy vál­tozásra előkészítve nálunk nem volt. Az, hogy egy csomó lelkes és nagy teh­hetségü hazafit megraga­dott a haladás vágya s ezek saját meggyőződésü­ket beleeső­zigtrtttuk a gondolkodó és politikai te­­kint­etben számba vehető rétegek szívébe és fe­jébe, nem változtat azon, hogy a nemzeti fej­lődés iránya még nem az volt, mi a demokrácia megalapozását és uralmának biztosítását lehetővé te­tte volna. Hajlamainknál s a gazdasági tényezők rend­jénél fogva évszázadokon át arisztokratikus nem­zet voltunk. E tekintetben a XIX. század első felében sem történt sokáig észrevehető változás. Nem igen tévedünk, ha azt állítjuk, hogy a va­gyoni és értelmi viszonyoknak az az egyforma­sága, melyből rendszerint az éles nézetek hason­lósága s a törekvések egyöntetűsége ered, nálunk a múlt század közepén a hűbéri alkotmány és társadalmi rend átalakításakor sem volt meg. Földü­nk elég gazdag, hogy eltartsa a jobbágyot és kényelmet biztosítson az urnak. Tehát, a külön társadalmi rétegeik alakulása, az arisztokrácia föltétele nem hiányzott. A demokratikus elemek­nek, a polgárságnak fejlődése szerfölött hézagos és gyönge. A változás rugói nem is belsők, hanem kívülről jöttek reánk. Az idők teljessége még nem érkezett el. A demokratikus elemek sokáig nem lettek volna képeseik sz­éttépni azokat a korlátokat, me­lyek munkájuknak és emelkedésüknek határt szabtak, ha külső segítségben nem részesülnek. Nem jutottak el odáig, hogy vagyonban, tudás-

Next