Pulszky Ferencz: Magyarország archaeologiája 1. (Budapest, 1897)
Rézkor - Rézkor
a gyűjtők kezébe, mint a bronztárgyak. Ha a Gungeriában egy helyütt talált négyszáz s egynéhány darab rézvéső elégséges volt arra, hogy az őskor-régészek a rézkort, mely logikailag szükségképen a bronzkor előtt létezett, Indiába helyezzék, nem látjuk át, mikép lehessen a rézkort Magyarországban eltagadni, hol az ország minden részében folyvást ásatnak ki réztárgyak, melyeknek száma túlhaladja az indiai rézeszközökét, sőt az eddig ismert amerikaikét is. Komolyabb azon ellenvetés, hogy a réztárgyak az ónkészlet esetleges kifogyásának is köszönhetik eredetüket, mert az ón csakugyan oly fém, mely kevés országban fordul elő ; nagyobb mennyiségben jóformán csak Angolország délnyugati részében és az indiai szigeteken. Azon időben tehát, midőn a fegyverek és szerszámok legnagyobb része Európában bronzból készült, csakugyan megtörténhetett, hogy egy vagy más vidéken, a kereskedelmi összeköttetéseknek háború által történt megakadásából, az ón behozatala egy időre megszűnt, s így az ónkészlet tökéletesen elfogyott. Ekkor azon nép, mely egy időre egészen el lett szigetelve, a mint azt Hans Hildebrand a stockholmi congressuson megjegyezte, egyebet nem tehetett, mint hogy azt, ami eltöretett, vagy más ok miatt többé nem használtatott, újra olvaszsza s öntse. Ha azonban a bronzot újra olvasztjuk, az ón előbb olvad el, s igen nehéz kikerülni a fölolvasztott tömegben az ónnak néha tetemes vesztét, így a bronzeszközök minden új öntésnél kevesebb ónt fognak tartalmazni, míg végre nem marad semmi egyéb, mint a tiszta réz. Ezen eset lehetséges, s azért tüzetes kutatás szükséges mindig, midőn rézeszközöket találnak valamely országban, arra nézve, vájjon ezek csakugyan régiebbek-e, nem egykorúak vagy újabbak, mint a bronzeszközök. Ezen egész ellenvetésre a felelet a réztárgyak alakjában található. Ha ezek azon körülménynek köszönnek eredetöket, hogy az ón elfogyott s megszerezhető nem volt, a rézeszközök is ugyanazon mintába öntetnének, melyekbe máskor a bronzeszközök öntettek. Már pedig a rézeszközök alakjai tökéletesen eltérnek a bronzkor formáitól, nemcsak annyiban, hogy rajtuk semmi díszítés nem találtatik, formájuk egyáltalában egyszerű s a kőeszközökkel rokon, hanem még inkább azáltal, hogy épen azon eszközök, melyek bronzban leggyakoriabbak, rézben sohasem fordulnak elő; így például perimés véső rézből eddig igen ritka, a perime alig vehető észre, a rézvésők többnyire mind laposak, az egy kávás véső pedig, melyet eddig ismerünk, egészen más alakú, mint a Magyarországban talált bronz kávás vésők. Másrészről ismét azon alakok, melyek a rézkorban igen gyakoriak, a balta, fejsze és a csákány, bronzban vagy épen nem, vagy csak ritkán fordulnak elő, s akkor is különböző alakban, soha ily ! The ancient bronze Implements weapons and ornaments of Great Britain and Ireland, by John Evans. London, 1881. 40. lap. 5*