Pulszky Ferencz: Magyarország archaeologiája 2. (Budapest, 1897)
Első rész - Népvándorlási emlékek. - Egyéb emlékek a visigóthok korából
hogy a Somlyói emlékek közelebb állanak a classikus műiparhoz, mint a francziaországiak, s a gránátdísz nincs még annyira kifejlesztve, mint a tournayi, gourdoni vagy a pouani emlékeken, melyeknél jellemző a gránátdísz oly gazdag csoportosítása, hogy az arany körülötte csak mint keskenyebb vagy szélesebb foglalvány, mint a gránátoknak kerete szerepel, melyek az egész mezőt elfoglalják, holott a szilágy-somlyói kincsnél a gránát csak mint az aranymezőnek díszítése jelenik meg, mi nézetünk szerint szintén oda mutat, hogy a szilágy-somlyói lelet megelőzi korára nézve a Childerik- és Theodorik-féle sírleleteket. Egyéb emlékek a visigóthok korából. A szilágy-somlyói ruhakapcsokkal legközelebbi rokonságban áll azon két aranyfibula, melyet br. Podmaniczky Géza 1889-ben és 1892-ben a Magyar N. Múzeumnak ajándékozott (1. 151. sz. rajz). Ez felesége gróf Degenfeld Berta gelénesi jószágán Bereg vármegyében szántatott ki; sokkal kisebb ugyan, mint a Somlyói ruhakapcsok, de csaknem egészen ép; aranytűje leszakadt ugyan, de oda van csavarva a fibula sarujához, feje félkorong, teste dülöng, kifogástalan ízlésű, ékítése nyolcz gránát, mely gyöngysodronynyal keretezett rekeszekben foglaltatik, de a munka sokkal durvább, mint a Somlyói kiválóbb ékszereken. Ehhez meglepően hasonlít az az oroszországi fibula, melyet báró Baye tett közzé, s mely azt bizonyítja, hogy a fibulák ezen alakjának eredetét a pontusi városok kultúrájában kell keresnünk. Ide tartozik továbbá a nagymihályi nicolo-fibula is, melyet 1852-ben találtak Ung vármegyében a rebrini pusztán s a bécsi régiségtárba került. Közepén egy tojásdad nemes nicolót háromszögű többszörös gránát- és smaragd-foglalat keretezi dúsan, erről függ le két láncz κατασειστα alól gránátcseppekkel, felső részén keresztbe kötve, melynek közepén tojásdad amethyst és négy gránát díszlik, az amethystről a harmadik láncz csüng le, szintén gránátcseppel. Ezt a fibulát, mely a somlyói fejedelmi fibulával rokon, Arneth nagy lelkesedéssel írta le s már ő is visigóth-korba valónak tartotta, midőn azt merész feltevéssel Valens katastrophájával hozta kapcsolatba, ki 376-ban a kivándorolt góthok ellen Nikápoly alatt döntő csatát vesztett s nyomtalanul elveszett. Arneth e fibulát római munkának tartja, mely zsákmányul került a barbárokhoz. A H. N. Múzeumnak halvány aranyból készült sáromberki cicadafibuláját is nagy valószínűséggel ezen korba sorolhatjuk; két szeme gránáttal van berakva, teste és szárnya beütött karikákkal díszíttetik, melyek ferde irányban egyenes vonalak által vannak összekötve, két karika hátul a szárnyak aljához forrasztva mutatja, hogy ezeknél is oly fejedelmi lánczok csüngtek le, mint a két Somlyói, az osztropatakai, nagymihályi