Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Második könyv a Noé bárkájáról
92 Második Könyv, fok sebes felleg: az egek sűrű villámlása, csattogása rázza az egész föld sarkát, szakadnak a mozgó menykövek köztt az egek csatornái , hányák , sodorják a zúgó szelek a gyökeres fákat, az öreg erdőket, szórják ropogással az hegyek kő-szikláit, a’ nagy házak födelét, döntik a magas tornyokat , palotákat, öszve-keveredik a föld az egekkel. Árad azonban, emelkedik, hömpölyög minden felől az iszonyú árvíz, rémül az egész természet. Teli a’ paloták, teli az erdők, mezők, minden felől a nagy ordítással. Ő rettentő veszély! mit tegyen , hová legyen az ügye-fogyott emberi állat ? oda minden reménség, segítség. Elhalványultak , eszek veszett, egymásra tekingettek, ide is amoda is egymást nyomva keserves rikoltás közti nyargalának, kik az házak, kik az hegyek tetejére , ki lóra, ki hajóra, de haszontalan. Kik lóhátra kaptak vagy árkokban sillyesztettek, vagy a’ ló-hátáról felemeltetvén mások után eresztettek; az hajózok táborát a’ nagy habok felforgatván tengerbe terítték, akárhová kapaszkodtak,’s emelkedtek, ott érte őket a’ vizek örvénye. Se hajó,se deszka nem használt, hull a cifra fejér nép, meg nem szánakodik senki se szépségén, se gyenge erején. Hánya az hab, hempelygeti, teme