Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Második könyv a Noé bárkájáról
Már a’ vizek szinén szem eleibe nem vetődött egyéb’ az halavány,vagy hóti tetemeknél, tövedés ki szaggatott fáknál, hidaknál, ház födeleknél, és az úszás között megfáradott barmoknak, madaraknak , ’s embereknek tsekély verdődésének Pusztúl a’ világ, az árvíz szaporodik alól, fellyűl, siet az hegyek tetejére, tenger, és koporsó az egész föld, oda minden állat. Nem fohászkodtak itt egyes világi gyönyörűséghez ragaszkodott szivek?neki büszkék, neki csak úgy paráznák, hashizlalók , csak úgy, mint még eddig megyünk , igyünk , kényen éljünk , szopjuk a’ szegények vérét, tékozoljuk el mások veritékét, majd Bárkát farag Noé, de bezzeg mit mond az, a’ ki az ajtóra tette kezét ? bezárta azt az úr, úgymond az írás: malaszt-vesztegető, világot ölelgető hijába-valók ! félre még szemem elől is , ide be nem jöttök. Ó keserves óra ! De Uram ! élek még, megtérésemre vagyon még egy kis idom : felkelek, édes atyámhoz járulok, félre innen lelkem veszti , szivem szaggató gazdívságok! Uram! ha kit megcsaltam , annak négy annyit adok vissza. Így , igy szegény lelk 3 kék! Második Könyv: 93 ti nagy keserves faj között mind az öreget, mind az aprót.