Molnár János: Régi jeles épületek (Nagy-Szombat, 1760)
Második könyv a Noé bárkájáról
Második Könyv. 97 TIZEN HETEDIK RÉSZ. A’ víz - özönnek apadása, és Noéki-költözése. El-folytak azonban az haragnak napjai, a’ régi kegy elemes irgalmasság meg-kezdé vidámitani a világot. * Készen állának az Illeni hatalomnak szolgálatjára az heves erős ízelek, Sz. akaratját várak az egek telyes csatornái, a’ vizet okádó kutak bó forrást. Parantsol vala tehát az Úr , és azonnal néki ereszkednek az hab táborának ama’ csodálatos szelek , mellyeknek fúvása mind addig űzte , kergette a’ dombos vizeket, míg végig le nem szállottak , és el nem oszlottak , omlik a’ föld alá, a’ tenger kebelébe a’ nagy árvíz, fillyed a’ mély . Anno M. iőff. 17. menfis Ildi, Nov. XXV. pluviae caeperunt, & Noé Arcam ingreftus eft. Quadraginta porro diebtis continue pluit, quod Januarii III. die, feria III. fieri defiit. Eodem intervallo aquae ceterae vehementius inundarunt. Anno 1850. huius anni maiorem partem diluvium occupavit... evoluto demum anno fexcentefimo Noemi, & ineunte fexcentefimo primo, mente primo ideis Octobris X. feria VII. ficcatis jam aquis Noemerhim Arc* diduxit. Mente deinde II. die XXVII. mensis, nempeDetemb. V. feria VII. iufiii DEI Noe ex Arca digreiTus est , ac Seceria celebravit. Petar, de Dofir. Temp. I,. it.fiag. »83.