Pesty Frigyes: Az eltünt régi vármegyék 2. (Budapest, 1880)
Dráván-túli részek (helytelenül Slavonia és Croatia) - Megye-leirások: Csázma, Dombró, Dubicza, Garics, Gerzencze, Gora, Goricza, Gordova, Hraschina, Ivanics, Kemlek, Marócza, Podgoria, Rovische, Sziszek, Ugra, Vaska, Zagoria
λζ κι, töntréni vármegyék. 309 kimutattam, a Vinicza és a vele érintkező Marosan, sőt a Petrianec-cel határos Drusbinec és Majerje falvak Zagoria megyéhez tartoztak (a kétséges Zbelava-ról nem is szólván), akkor Varasd megye számára még az a síkság sem marad fenn a Dráva mellett, melyben Varasd vármegye fekszik. Az az állítás, mintha Varasd vármegye a magyar királyok által alakított vármegyék utolsóinak egyike lett volna, önkényes felfogás, de alaptalan az az állítás is, melyet különben Bombardi sem kíván eldönteni, és mely a Muraközi Varasd megye egykori kiegészítő részének tekinti. Zsigmond király 1399. évben Zagoriát Gilley Hermannak adományozván, e megye 1456. évig maradt a család örökös birtoka, a midőn Cilley Ulrik Nándorfehérváron, a Hunyadi-ház barátjainak kardja alatt, gonosz lelkét kiadta. *) Ulrik családjának utolsó sarja lévén, a stájerországi, kärntheni és kraini rendek Gráczban gyűlést tartottak, ott azt határozván, hogy a Cilleyek minden németországi várai és birtokai Fridrik császárnak átadassanak. Azonban Ulrik özvegye, Katalin, már előbb a családtól függött elöljárókat, különösen Vitovecz Jánost megesketteté, hogy előbb mit sem adnak ki kezükből, míg Ulrik halálát meg nem boszulják, és az özvegynek illendő kitartást nem eszközölnek ki.2) Vitovecz a Cilley-birtokok iránt leginkább a magyar királylyal alkudozott volna, azonban Fridrik császárnak sikerült e bátor vezért maga részére megnyerni, úgy, hogy az özvegynek adott hite megszegésével Fridriknek a Cilley-féle német birtokokat átadá. A magyarországi birtokokra nézve Vitovecz saját személyes érdekét követte leginkább, és mind kezdettől fogva magát zagoriai grófnak czímezte, mely önkényt V. László király, az akkori viszonyoknál fogva, kíméletesen elnézett. Vitovecz ugyanis, kire Y. László király megöletésének hamis ’) Lehoczky 1405. évre Tamási Henriket, 1440. évre szekcsői Herczeg Fülöpöt említi, mint zagoriai főispánokat. (Stemmatographia: II. 172. 384.), de ennek nincs alapja, mert ez időben a Cilleyek bírták Zagoriát. 2) Teleki: Hunyadiak kora II. 481. lap.