Császár Elemér: A Pálos-rend föloszlatása (Budapest, 1901)
József császár még trónörökös korában megkezdte czéltudatos politikáját a szerzetes rendek ellen. Azon rendeletei, melyeket Mária Terézia életében adott ki, egyen kívül tulajdonképen nem látszottak veszedelmeseknek, nem nyúltak mélyen a szerzetes rendek életébe, de az az egy figyelmeztette őket, hogy kengyelfutója sokkal mélyebbreható változásoknak, mert jövedelmüket támadja meg, elvévén tőlük annak egy tizedrészét adóban. Amint a császár trónra lépett, egyszerre megvalósította régi tervét, és a szerzetes rendeknek egy részét egy tollvonással eltörölte. Ennek az eltörlésnek, vagy hogy a kanczellária kedvelt kifejezését használjuk: »a szerzetes rendek reorganisatiójának« ') egy nyílt és egy be nem vallott czélja volt. A bevallott czél: segíteni az általános lelkész hiányon. A világi papok aránylag kis számuk miatt nem tudták ellátni a plébániákat és az egyéb lelkészi teendőket, a szerzetesek nagy része meg tisztán contemplativ életet folytatott s még ha akart volna sem vállalhatott egyházi hivatalt. Világos, hogy a kereslet és kínálat ilyen aránytalan megoszlásán könnyen lehet segíteni: el kell törölni a szerzetes rendeket s munkára alkalmas tagjaikat alkalmazni kell lelkészekül.2) E reorganisatio, másik be nem vallott czéljával egészen beleillett a fejedelemnek azon általános, egyetemes tervébe, hogy az államban pontosuljon össze minden hatalom. A császár eltörli a szerzetesrendeket, s ezzel az állam magára vállalván a rendek terheit is, maga gondoskodik a lelkipásztorokról és népei lelki szükségletéről, maga alkalmazza a papokat. Ily módon az egyház is teljesen az állam hatalmába kerül, illetőleg az uralkodónak absolutistikus zen di kanczellária fölterjesztése 1780. jan. 24-én. Orsz. Levéltár. M. miv. kancz. 1786 . 144. csomó.) Γ. o.1*