Károly János - Nyirák Sándor: Emlékkönyv a székesfehérvári püspöki megye százados ünnepére 1877 (Székesfehérvár, 1877)
Székesfehérvári megyés püspökök - X. Jekelfalusy Vincze
Született 1802-ben Borsod megyének Mucsony nevű falujában, régi nemes családból. Gymnasiumi tanulmányait Miskolczon, a jogi tanfolyamot Kassán és Pesten végezte. Az esztergomi érsekmegyei papnövendékek sorába fölvétetvén, bölcsészeti és hittani tanulmányait Nagy-Szombaton és Esztergomban végezte, a bölcsészetből tudott koszorút is nyervén. Áldozátrá fölszenteltetvén, Vasáruton és Érsekújváron működött mint segédlelkész. Később Rudnay prímás udvari káplánja lett és mint ilyen az érsekkel dicsőségére egy lánggal égő három érsek, Sándor, József és János! kik eme rettenetes ugyan, de a keresztény magyarnak feledhetlen helyen az igazságában is irgalmas atyának isteni emlékezetét megújítva, egy egész Nemzetnek köteles adóját dicsően lerovtátok: ezen felséges, a keresztény művészet, a művészeti kereszténység remekei, ezen remek áldozatok között, nagykeveteket, szép lelketeket, mennyei érdemeteket, nemzetségről nemzetségnek átadni, migál és él, áldani fogja a haza, az anyaszentegyház, az emberiség. „Íme én veletek vagyok világ végezetéig!“ Ezen kegyelmes, ezen lelket emelő szavában a világot megváltó Istennek nemcsak belső, és láthatatlan jelenlétet gyanít a közönséges keresztény anyaszentegyház, hanem teljes és boldogító értelmében, míg tér, és idő lesz a világon, látja és imádja az időre, s térre leereszkedő Istent. »Sz. János a kedves tanítvány, ki előtt az egek is megnyíltak, midőn látná Isten szent városát, az uj Jeruzsálemet mennyből alászállani, ékesen mint a férjhez menendő menyasszonyt, megjegyzi az írás, hogy ezen szavakat is hallá az égből: „Íme az Istennek hajléka az emberekkel, ők az Isten népe lesznek, az Isten pedig velők lészen az ő Istenök.“ Sőt valamint a szent sátort hajdan a felette szüntelen lebegő világos felhő; úgy a helyet, hol az Tíz tanítványi imádságban, és szeretetben együtt voltak, szinte maga szentelte fel a lángoló nyelvekben, a mennyei szellő zúgásában leszálló Szent Lerek Isten. Megsejtvén ezt az egyenetlen, de régen eltévesztett szépség után sóhajtó művészet, korán oldala mellé szegődött a kereszténységnek, és fellelvén nagy örömére az evangélium Istenében, kit keresve keresett, az egyetlen egy szépet és jót; hamar előállottak vele és általa ama világcsudáita szent ünnepek, istenes pompák. 13