Szalay László: Magyarország története 3. (Pest, 1863)
Tizenharmadik könyv. 1444-1457
154 TIZENHARMADIK KÖNYV: indulni, az első keresztyének buzgalmával veszélyt és halált keresni a hitnek oltalmában. De Hunyadi a vallásos férfiúnak értésül adta, hogy ő, a bíbornok, lényegesebb szolgálatot tehet az ügynek, ha Budán a királynál marad, sőt felelőssé tette őt a roppant kárért, melyet vallani fogna a keresztyénség, ha az ozmánok idejekorán tapasztalnák, hogy a keresztesek serege száma távolról sem mérkőzhetik az övékkel; s ha a nándorfehérvári dandárok is az ő jelenlétéből következtetnék, hogy az eddig leérkezett, roszul felfegyverkezett csapatokból áll az öszves segéd, melyre százötven ezer törökkel szemben számot tarthatnak. J) Carvajale szerint visszament Budára, folytatván, mire őt Hunyadi kéré vala, törekvéseit új-új keresztes csapatokat gyűjteni, s reményeit és aggodalmait csak Kapisztrói Jánossal közölvén, ki hasonló buzgalommal és még nagyobb sükerrel — mert szónoklatai bűverővel hatottak a nép kedélyére — zászlót zászló után küldött Szegedre, s most maga is utánuk indult a táborba. Június elején Hunyadi tudósította a királyt, hogy a török sereg Nándorfehérvár alá érkezett. E hírre Cilit, vadászat színe alatt Lászlót Budavárból kivitte, s Bécsbe indult vele.) A Kárpátokhoz érkezett mongolok két századdal azelőtt nem fenyegették nagyobb veszedelemmel az országot, mint jelenleg Konstantinápoly urának diadalmas hadai, s király és rendek tétlenül nézték a veszélyt, talán kárörömmel, mert a gyűlölt Hunyadi kudarczot fog vallani, kinek eljárásából látni való volt, hogy király és rendek daczára meg akarja menteni a hazát. * 2 2) C ar V a j a I nak Budán, 1456. május 14-én Kapisztrói Jánoshoz adott levele, Katonánál, XIII. k. 1057. 1. 2) Carvajal Kapisztrói Jánoshoz: „Serenissimus p. rex ivit venatum, nec amplius est reversus . . . .“ Ex Buda, V. julii 1456.