Szalay László: Magyarország története 3. (Pest, 1863)
Tizenharmadik könyv. 1444-1457
TIZENHARMADIK KÖNYV. 169 nem volt képes megnyugtatni, mert tudomásukra jutott, hogy meghittjei iránt máskép nyilatkozott, s kik ennélfogva biztosítékokról gondoskodtak, mielőtt a gyenge ifjat szabad szárnyra eresztenék. Először is a kereszteseket bocsátották el vele, miután téli időben hadviseléshez nem fog hatni, — a népség elszélledt, s kicsapongásaik miatt közülök számosan a magyar pórok által megölettek. Aztán — öt nappal az erőszakos tett után — levél ment Gjiskrához, melyben a király őt változtatott szándékáról, értesíti, minélfogva épen nem szükséges, hogy hadait a végekhez lehozza. Mielőtt a hadviselés az ozmánok ellen megmittatnék, előbb még országgyűlést kell tartani Szegeden, hol a király őt, Griskrát is szívesen fogja látni, de hadait tartsa ott fenn, s fordítsa a felső Magyarországban rabló cseh és lengyel csapatok ellen. *) Ezek megtörténvén, ideig-óráig biztosítva, gondolhatták magukat a Hunyadiak, de Szilágyi s anyjuk tanácsára, úgy látszik, még ünnepélyes ígéretet kívántak a királytól, hogy anyai nagybátyjának halálát soha sem fogja megbeszélni, esküt, mely őt megkösse, s bizodalmas viszonyt, mely a ház elleneivel látássá, hogy a király őket kegyelmökbe fogadta. E czélból Temesvárra kisérték; ennek erőssége szintén a Hunyadiak kezében volt, s Mátyás a szükséges előkészületek végett előre küldetett. Az érkező királyt Szilágyi Erzsébet, a két Hunyadi anyja, gyászruhában, mint a bánatos özvegyhez illett, nagy ünnepélyességgel fogadta, leborult előtte, s kegyelmet kért fiai, az elhúnyt hős gyermekei számára. A király felemelte a zokogót, férje érdemeit magasztalta, s az özvegyet és fiait aranynyal hímzett bíbor ruhákkal megajándékozta; a gyász öltvény, melyet viseltek, aggasztólag hatott rá; kínjában ]) L . s 'i. I ó királynak , Nándorfehérváron, 1456. november 14-én tűskrához adott levele, Katonánál, XIII. k. 1128. I.