Fenyvessy József: Az egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztár ötven éves története 1846-1896 (Budapest, 1896)
II. Szervezet, igazgatás - a) a budai takarékpénztár
SZERVEZET, IGAZGATÁS 27 A császári katonaság bevonulása Budára újabb gondot okozott az intézetnek. Még február elsején megkeresik a város kapitányi hivatalát, hogy az intézet mentessék fel a katonai beszállásolás alól, amire a helyiség úgy sem alkalmas és különben is , mint köz- és leginkább a budai lakosságra hasznot hozó intézet méltánylatot érdemelt. A kérelem azonban hatástalan volt. Alig két hét múlva kiüríteni kénytelenek a bolthelyiségeket, hogy azokban a katonaság elhelyezhető legyen. A városi katonai parancsnokság felhívja egyszersmind a választmányt, hogy az egyleti pénztárt és irományokat biztos helyre vitesse, mert a város ágyaztatása esetén nincs kizárva az, hogy az intézeti épület is összeomlik. A takarékpénztár erre felkéri a parancsnokságot, hogy jelöljön ki számára a városban ily biztos helyet, egyszersmind intézkedjék a háznak, mely a szegényebb néposztály betéteiből épült, kármentesítése iránt. A parancsnokság mindezt készségesen megígéri. Márczius 8-adikán bocsátja ki Windischgrätz herczeg rendeletét, hogy az 5 és 100 frtos pénzjegyek semmiféle közpénztárnál el nem fogadtatnak, ellenben az érczalappal fedett magyar bankjegyek nemsokára osztrák bankjegyekre fognak beváltatni. A budai takarékpénztár még e rendeletet megelőzőleg, valószínűleg SVodinner Sámuel sugallatára, megteszi az óvintézkedéseket, kimondja ugyanis február 28-adikán tartott ülésében a pénztári kezelésre nézve, hogy 1. a kiadott kölcsönök a lejárat előtt az adósoktól el nem fogadandók, 2. a magyar bankjegyek kibocsájtását megelőző időben adott kölcsönök csak folyósításuk pénznemében fogadandók el; 3. 50 írton aluli betétek megszorítás nélkül, 100 frtos betétek pedig naponkint csak 1000 frt erejéig fogadhatók el. Az intézet helyiségébe katonaságot szállásolnak be. Windischgrätz herczeg rendelete a magyar pénz és bankjegyek tárgyában.