Gedeon Endre: Beöthy László élete és művei (Budapest, 1906)
Korviszonyok
^opOiszon^o^. 1849. augusztus 17-én a lugosi vesztett csata és a világosi fegyverletétel után az elfogott menekültek nagy részét Kossován összpontosították. Az első nap delén felvonult az osztrák zenekar és a foglyok táborában a Gotterhaltél játszotta. A megaláztatás és megsemmisülés érzete járta át az egész tábort — írja Szilágyit — mely hangos kétségbeesett zokogásba tört ki. Ez volt a jövő képe; ez volt első jele az új uralomnak. Az állapotok, melyek hamarosan bekövetkeztek, nem voltak derűsebbek mint előrevetett árnyékuk. A forradalom legyőzetése után elérkezettnek látszott az idő, hogy a Habsburg-ház régi törekvése, vagyis Magyarországnak teljes beolvasztása Ausztriába megtörténjék. Magyarország teljhatalmú ura, Haynau, ki szabadon rendelkezik élet és halál felett. A forradalom vezéreire halál vár, a fogházak, börtönök megtelnek és a legnemesebb honfiak kivégzése mindennapos dolog lesz. A harcban rászívott honvédséget azonnal besorozzák a császári hadseregbe és tekintet nélkül rangra a legszigorúbb bánásmód mellett szolgálják le büntetés idejüket. Az ország tűr, de meg nem adja magát. A fegyveres hatalommal szemben tehetetlen lévén, a passiv ellentállás terére lép. Ez volt az ellentállás helyes módja, melyen a hatalom minden törekvése megtörött, hiába volt minden erőszakoskodás, a nemzetist leigázni igen, de megtörni nem sikerült. A közpályáról kiszorult ugyan a magyar, de a nyilvános működésnek maradt még egy tere, melyet nem zárhattak ' Szilárfyi Sándor: kapok a forradalom utáni időkből. Bpest, 1876. *