Szlemenics Pál: Közönséges törvényszéki polgári magyar törvény 1. A' személyekről (1823)
Előszó
ELŐSZÓ, frazámnak tehetségem szerént szolgálni, annak legkissebb kívánságát is törvény gyanánt tekinteni, szavát és hívását követni, mindenkor édes kötelességnek tartottam. Ezen kötelességérzés határozott most múlt három esztendeje arra, hogy a’ Haza Törvényének magyar nyelven való kidolgozásához fognék, ezen kötelességérzés lelkesített már elkezdett munkámban, ’s ez egyedül eszközlötte, hogy se hivatalomnak terhes foglalatosságai, se más véletlenül közbejött viszsza ijjesztő történetek feltételemtől el nem mozdítanának. Országunknak trendei tudniillik már több Országgyűléseken világosan kinyilatkoztatták, melly igen óhajtsák anyanyelvűnknek, a’ Nemzetiség fenntartása ezen leghathatósabb eszközének, gyarapodását, ’s a’ Felséges uralkodó koronás kegyes Fejedelmünknek helybenhagyásával e’ czélra több igen foganatosait használható rendeléseket tettek; a’ Nemes Vármegyék szent tűzzel vetélkednek egymás között azon módoknak használásokban, mellyek annak keretét előmozdítsák, mellyek által azt közhasznúvá, ’s így kinek kinek szükségesé tegyék; ne légyen e’ tehát minden jó Haza' .