Csávolszky Lajos: Az árulás története (Budapest, 1908)
Kossuth-szobrok
Szánakoznak vagy nevetnek rajtunk, amint rokonszenves vagy ellenséges indulatú emberek foglalkoznak az ország sorsával. . ,, Függetlenségi képviselők alkotják ma a törvényhozás többségét. Azt képzelte az ember: függetlenségi képviselő mind halni kész a hazáért, ha ez az exisztenciájában támadtatik meg. Mikor Fabricius megjelent a képviselőházban, egyhangú férfias bátor nyilatkozatot várt tőlük a közönség, hogy élve egyik sem hagyja el a helyét, melyet törvény és alkotmány részükre kijelölt s aztán férfiasan, komolyan meg is maradnak nyilatkozatuk mellett! Mily más fordulatot vett volna a dolog. Gyávák, megijedtek, hogy baja eshetik valamelyiknek. Hát aztán? Ha baja esett volna is. 250 ember életét kockára tenni — a haza megmentése végett! No bizony. Az is sok? 250 embernél hetenként többet elvesztünk az Amerikába való kivándorlás folytán, akik között sokkal különb emberek vannak, mint azok a «nagyságos» képviselő urak — hát azokért nem kár? Mint éretlen iskolás gyerekek a tanító kezében suhogó nádpálca elől, úgy szöktek meg a hős függetlenségi hazafiak Fabricius elől. És hova futottak? A lipótvárosi bazilikába: tedeumot zengeni a magyarok istenéhez, hogy sikerült nekik szerencsésen megfutni a harctérről. Himpellérek! És ezektől várta az ország népe Magyarország függetlenségének és állami szabadságának visszaszerzését. És ezek iránt legyen respektusa Európa felvilágosodott szabadságszerető népének! A politika nem tollfosztás. A törvényhozás nem orfeum, ahova csak léha szórakozás kedvéért megy az ember. A politika komoly harcok tere, aki nyugalmát, életét félti, az ne menjen oda. Nagy korszakot alkotó küzdelmekben, amelyeket nyíltan a nemzet szent jogaiért, alkotmányunkért vívunk, megbízható, erős elhatározású, elszánt jellemszilárd emberekre van szükség akik nemcsak egyéni kényelmüket, apró érdeküket keresik, hanem ha kell, a harcot életük feláldozásával is diadalra tudják vezetni. Kossuth-szobrok. A mai magyar politikai közélet rutalakoskodásának az is egyik mélyen elszomorító jelensége, amit a Kossuth Lajos-szobrok felállításánál tapasztalunk. Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét és a többi városok szobroi