Gyürky Antal (szerk.): Borászati Lapok 1859
1859-07-24 / 30. sz.
Pl w H «Hgt-1 »—t Cl CTi to 00 Cn CD P-3 O )—( C c c CO A SZŐLŐMIVELÉS, BORKEZELÉS, PINCZEGAZDÁSZAT S BORKERESKEDÉS ÉRDEKE ELŐMOZDÍTÁSÁRA ÉS EMELÉSÉRE. Megjelen e lap hetenkint egyszer — vasárnap — nagy tömött íven, több fametszvénynyel. Előfizethetni Pesten , a szerkesztőségi irodában (Sebestyén tér 1. sz. 1. em.) és Pfeiffer Ferdinánd könyvkereskedésében (átellenben a „Fehér hajóval"), valamint minden cs. kir. posta hivatal útján egyszerír levél által. Előfizetési ár : helyben házhoz küldéssel, vidékre postán bérmentve szállítva egész évre 6 ft (új pénzben 6 frt. 30 kr.), félévre 3 forint pp. (új pénzben 3 frt. 15 kr.) 30. mstm. X Karózógép. A francziák már a szőlőkarók leveréséhez is gépet használnak, mely az első tekintetre csak újságnak látszik s kevés sikert igér a gyakorlat terén, pedig valóban igen alkalmatos s hasznos eszköz, melyet már hazánkban is jó sikerrel használ Bocskay jószágkormányzó úr Tatán. A gép egyszerű, egészen vasból van, s úgy néz ki, mint egy bot, melynek alsó vége egészen hegyes, a felső végén pedig (a) markolat van, mint az ábra mutatja. A bot alsó vége felé egy villaforma vaskapocs, vagy inkább csiptető van, (c) feljebb pedig egy közönséges sodrony karika, és végre egy kis vaspálcza, (d) melynél fogva a lábával lenyomja az ember. Ezen gépbe a felső sodrony karikán eresztik le a karót, (x) úgy hogy az alsó (c) csiptetőbe beleakadjon, mint ezt az ábra mutatja, ekkor azon helyre, hol a karónak állni kell, leszarja az ember a gépet, s az abba szorult karót lenyomja kezével a földbe, s hirtelen fölemeli, mire a karó tökéletes mélységre beszorul a földbe, s így kiszabadulván a gép csiptetőjéből, mi által a gép szabadon elvétetik a helyről, s abba ismét ufas karó létetik, s igy a munka hirtelen megy, természetesen sokkal hirtelenebben és biztosabban, mintha baltával veregetnék le a karót. Csakhogy oly vastag karókat, mint az Érmelléken használnak, bajos lenne géppel leszurkálni. Erdélyi levelek. (Folytatás.) Utolsó levelemben igérem,hogy a különböző szőlőfajok megjegyzésének s elkülönítésének practicus módjáról, úgy a sorok és tök távolságáról fogok írni. Ezen ígéretemet kívánom most és jövő levelemben beváltani. Tagadhatlan, hogy a különböző fajokat legjobb lenne a végett, hogy az ültetéskor megismerhessük, júniusban megjegyezni. Nincs az évnek egy része is, tapasztalásom szerint, melyen a különböző fajok közti különbség, ugyanazon tájon, és ugyanazon szőlőhegyben, annyira kitűnő lenne, de a legkisebb különbségéig az ugyanazon családhoz tartozó fajoknak, mint ez júniusban az új vesszőkön, leveleken, és kapcsokon magát kimutatni szokta (nálunk a bajuszt kapocsnak nevezik). Jegyezze meg Ön : én ugyanazon tájt írtam , mert tapasztalásom szerint az ismertető jelek ugyanazon fajnál nagyon eltérnek a különböző tájakon, akár fáját télen, akár zöld korában levelestől, akár termését tekintsük, annyira, hogy a leggyakorlottabb szőlész is idegen helyen az első látásra megcsalja magát, mielőtt helybeli eltéréseivel ugyanazon faj külfeleivel pár nap alatt tisztába jött volna; habár tagadhatlan, hogy a főbb ismertető jelek elvileg ugyanazoknak maradnak. Mindemellett nálunk bajos lenne a szőlőfajok megjegyzését júniusban megtétetni, mert tíz faluban is alig lehetne egy embert találni az egész életekben szőlőt mivelők közt, aki a különböző fajokat terméseiken kívül egyébről ismerni képes legyen. Ez sok zavart okoz, mert a különfaju hímporoknak a vegyesen ültetett szőlőkben összevegyülése miatt szüretkor, ha a szőlő az édesség teljes fokáig kiért, a rokon fajok termései 30 %.