Borászati Füzetek – 5. évfolyam – 1873.
1873-11 / 11. sz.
hogy vagy igen gyenge növésű, vagy pedig nagyon is bizonytalan termő volt. Minden kísérletünk a Vitis vinifera tenyésztésével balul ütött ki, (kivéve Californiát) szinte így jártunk a keresztezés által előállított korcsokkal is, mivel a borkészítésre ezek is hasznavehetetleneknek bizonyultak be. Évenkint állíttatnak elő szép számmal uj és uj fajok s én hiszem, hogy nem telik el egy ember élet hosszúságú idő, mi éghajlatunk különféle változásaihoz alkalmas fajok birtokába jutunk. A vitis vinifera azért nem tenyészhető nálunk sikerrel, mivel nem tűri azon sebesség-változást, mely országunkban geographiai helyzeténél fogva uralg; a fent nevezett szőlő bele és szövete nagyitó üvegen nézve sokkal nagyobb sejteket mutat, mint a mi belföldi fajaink még a Verbemont fajokat sem véve ki; ezek pedig már oly nagy sejtekkel birnak, hogy takarás nélkül nem állják ki a telet. Ugy vagyunk ezzel is, mint több más növénynyel, p. o. Diospyros virginiana, Carica papája, Sassafros oficinale stb., melyek nem tűrik a némethoni éghajlatot, itt pedig 45 — 50 C. foknyi meleget, és 32 C. foknyi hideget is eltűrnek; a vad szőlő pedig egész a Winipeg tenger partjáig fellelhető. Az egészséges és kemény természetű Labrusca változványok, úgy szinte a Vitis aestivalis fajai is az önök éghajlata alatt szinte jól tenyésznének. Sok, úgy szólva az egész Labrusca-faj azon egy közös hibában szenved, hogy vastag savanyu héjjal bir, mely a tulajdonképi bogyónál már csekélyebb és az ezt környező lénél a legkevésbé érezhető; miért egy bogyó három féle bort ad: először a magától lefolyót, mely kellemes savanyuságu, másodszor a bogyó húsából nyertet, ez