Borászati Lapok – 1. évfolyam – 1874.
1874-09-10 / 17. sz
merjük el. Másként áll persze a kérdés: váljon az alkalmazott rendszer az a nagy horderejű találmány-e, melyet benne öregek úr keres. Mi részünkről alig hisszük; hibája először hogy gyakorlatiatlan, hibája másodszor, hogy fölösleges. Gyakorlatiatlan a fogyasztónak szempontjából, mert a kis ivónak bora ha ily quantumban kapja, mire meginná megeczetesedik vagy legalább ellankad, és fölösleges, mert boraink olcsó árai anélkül is lehetők. A kis bornál, az u. n. szegény ember boránál az üzleti nyereség minimumra szorítandó, ez legyen a jelszó ; elhagyandó a palaczkozásnál minden fölösleges költség, el a kupak, el a czifra aranyos czimlap, s akkor az olcsó ár előáll önmagától a nélkül, hogy mesterségesen kellene azt keresni. Az olcsóság szempontja a nagyobb vörös boroknál is elsősorban irányadó. A fehér borok rendes eladási áraink mellett is megállhatnak, vörös borok csak akkor, ha áraikat a lehetőségig mérsékeljük. Ezért vonjuk mi kétségbe Bisztriczky és Nagy Zoltán borainak versenyképességét. 48 shillinges (20 frt ezüstben az itczes palackok tucatja), árakkal lehet ugyan megállani már elfoglalt területen, de tért foglalni azokkal nem lehet. — Arad-Ménes borairól szólva sajnálattal látjuk e collectióból a Neumannféle paulisi pincze jeles példányait hiányozni. E borok a bécsi kiállításnak legjobb vörös borai közé tartoztak, és jellemző erős zamatjuk és gazdag szertartalmuk folytán az angol piaczon kétségkivül nagy szerepkörre találtak volna. Baranya megyének gazdag borvidékei számos mutatványok által képviselvék. A fehér borok között első helyre tesszük mi itt L 11 -e Lőrincznek pécsi és Szeifricz Antalnak villányi mierlingborát, bárha különösen az elsőnek túl magas árával megbarátkozni nem tudunk; a bélyei uradalomnak villányi riezlingborai jók, de mi e pinczéből jobbat vártunk. Nenudwich Károlynak villányi rieslingje szép anyag, de még éretlen. Figyelmet és teljes elismerést érdemel még a Nádassy testvéreknek, István és Kálmánnak választékos gyűjteménye ; ez 9 számból áll, amelyek között nyolcz fajbor van, mint félreismerhetlen bizonysága annak, hogy ez urak a borászati reformot komolyan akarják venni. Idővel, ha majd a fiatal ültetvények megfognak erősödni, több mint valószínű, hogy a helesfai borok, Baranya megyének legjobb borai közt fognak állani. Amit mi e boroknál még kívánunk mindössze is az, hogy a termelőnek buzgalmát egy ügyes pinczemesternek figyelmes kezelése támogassa, hogy a nyert szép anyagnak kivitelképessége ily formán biztosíttassék. A pécsi, szilvási és szentmiklósi borokat Szeifricz Antal állította ki, de ezek magas árukat meg nem ütik. A kiállított vörös borok között természetesen a villányi áll első helyen, a legszebb mutatvány e fajban a Ramasetter Vincze sümeghi pinczéjéből került ki, ez egy 1868-i villányi válogatott, amely mellett azonban, Littke Lőrinczé olcsóság, az Abeles Dávid, Szeifricz Antal és Falugyay és fiai részéről kiállítottak szép tiszta szük által szintén figyelemre méltók. A nagy-harsányi borászati egylet azon igényekkel lépett fel, hogy a nagy-harsányi bort a villányi mellé válfajként állítsa oda, azonban az általa beküldött példányok mindössze is szép nyersanyagot mutatnak a kifejlettebb pinczekezelésnek minden nyomai nélkül. — Külön megemlítjük itt még a már fentebb nevezett Nádassy testvéreknek helesfái kadar és portugieser fajborait, ezek igen kedves borok, s a a kadarnak elismerésre méltó jutányos volta (16 schilling 8 frt) s a portugiesernek gazdag teste és az angolnál kedvelt sötét szine a versenyképességnek nem megvetendő tényezőit képezik. Glasgow, augusztus 15.*) (Greger Miksa és a magyar borok Skócziában.) Már több izben volt alkalmam Greger Miksáról és kiterjedt magyar borüzletéről megemlékezni, mielőtt ennek Skócziában levő ágairól szólanék, szükségesnek vélem életpályájának vázlatát legalább egész röviden ismertetni, hogy kitartó munkásságát annál jobban tudjuk méltányolni. Greger Miksa pesti nagykereskedő szülőktől származott, kik őt 20 éves korában Miskolczon egy szövetárus bolt tulajdonosává avatták fel. Fiatal kereskedőnk vágyai azonban tovább terjedtek, szeretett volna a mindennapin felülmelkedni s kivált a magyar vidéki város délutáni nyugalmas óráiban óhajai mind erősebben kezdtek nyilvánulni benne, mig nem egy szép napon a vidék nagyszerű szüreti előkészülődései azon elhatározást keltették benne, hogy minden áruját eladja s bort vársáról. A magasabbra törekvő vágy azonban nem hagyott neki nyugtot s 1841—42-ben külföldre ment s Frankfurt Coblenz és a rajnai városokban csakhamar nevet és elismerést vivott ki magának. Utóbb családi körülmények hazájába hivták vissza s nemsokára megházasodván, Bécsben telepedett meg. Itt nem elégedve meg a bizo*) Az EH. után.