Borászati Lapok – 34. évfolyam – 1902. 27-52. sz.

1902-09-07 / 36. sz

36. SZÁM. 34-IK ÉVFOLYAM: nem is lehet találni. Képzelhető-e el szebb látvány, mint ez a szőlő renge­teg nyáron és őszszel, mikor annak üde zöld lombja bársonyrámába látszik szorítani a várost, mely egyúttal gazdag­ságának mindeddig fő forrása is volt. Mert tudnunk kell, hogy Pozsonyt a filloxeravész átka sokkal kevésbé sújtotta mint bármely más hegyvidékét az ország­nak. A szórványosan fel-fel bukkanó filloxerát a foltok kiirtásával két évtize­den át lehetett sokban tartani, úgy, hogy igazán alig számbavehető az a terület, mely ilyformán más gazdasági ágnak jutott, míg a túlnyomó rész mindvégig termő szőlő volt és ma is az. És most is, hogy a régi rendszerrel már többé a gazdák boldogulni nem képesek, részint szénkénegezéssel a régi terület fentar­tása, részint ojtvány­ültetéssel a parlagok betelepítése, a talaj kedvező fizikai és vegyi összetétele mellett biztosítottnak látszik. A kedvező természeti viszonyok mellett azonban ne feledjük el, hogy a pozsonyi szőlőket oly józan, dolgos, intelligens és szőlőjéért lelkesülő munkásnép műveli, amilyennek párját nehéz az országban találni. A szőlők apró 1—2 holdas par­czellákban nagyobbára kisgazdák tulaj­donát képezik. Gondosan megválogatott és többnyire finom borfajták vannak itt ültetve, mind a zöld szilvani, a rajnai rizling, a vörösbegyü, a fehér burgundi, sőt ortliebi is, melyek mind zamatos, sima, tetszetős izű bort szolgáltatnak. Amellett meg­van a pozsonyi szőlő­hegyeknek az a jó tulajdonságuk, hogy a borfajták jellegét, zamatját kedvező esz­tendőkben rendkívül kidomborítják, úgy hogy ebben a tekintetben valóban párat­lanul kellemes borok állanak elő. Ezzel szemben mint hátrányt emlegetik a bo­rok nehéz kezelhetőségét, tarthatatlansá­gát palaczkozva. Ezt azonban — véle­ményünk szerint — helyes iskolázással, könnyű volna megszüntetni, aminthogy állítólag a viszonyok már lényegesen ja­vultak is. Mindehhez nem csekély mértékben járult hozzá a pozsonyi szőlőmivesek egylete az ő okszerűen berendezett pinczéjével, ahol igen szép kollekcziója a pompásnál pompásabb italoknak, mely minden szak­ember elismerését érdemelheti ki. Ez a szőlőmives-egylet nemcsak a maga nemé­ben egyike a legrégibb egyesületeknek, hanem úgy tagjainak nagy száma mint kitűnő vezetésénél fogva feladatának ma­gaslatán áll. Nem kicsinylendő azonban az a be­folyás sem, melyet a városi kertészeti szakiskolából újabban állami vinczellérisko­lává átalakult tanintézet gyakorolt Pozsony szőlőmivelésére. Ebből évenkinnt legalább húsz, a szőlőkultúra minden munkájában kiképzett vinczellér kerül ki, akik a mun­kások körében is mindjobban terjesztik a modern szőlőmivelés követendő igéit. Ez a jónevű szőlészeti tanintézet újab­ban Darányi Ignácz földmivelésügyi mi­niszter különös jóakaratából egy szép és minden tekintetben a kor igényeinek tö­kéletesen megfelelő új hajlékot nyert, melynek ünnepélyes megnyitása szintén bele lett illesztve a kiállítás ünnepeinek sorába. Szebb és jobb helyet egy ilyen czélú iskolának, mint a­minőt itt talál­tak, még képzelni sem lehet. A város felett uralkodó szőlőhegység közepén a vasúti pályaudvar közelében emelkednek a jó ízléssel készített pavillon-rendszer. Az utóbbi napokban különféle urakkal volt alkalmam a ligetbe ellátogatni s a követ­kezőket tapasztaltam: — Ah mily dicső, — szólott az első ur, — az alkotó természet s az emberi szorgalom eme fönséges harmóniája! (Ez az ur valami költő-féle naiv természet volt.) — Micsoda vagyon ! micsoda kincsek itt a Duna közepén, ahol csak tutajra kellene fektetni őket, — szólott a másik ur, — miköz­ben az őserőtől duzzadó szálfák hatalmas tör­zseit vizsgálta. (Tán mondanom sem kell, hogy fakereskedő és gőzfürészgyáros volt, aki desz­kákra hasítaná tán még a mennybéli jussát is, ha szálfákban járultatnák ki neki.) — Csak az a kár barátom, hogy ezen az isteni helyen a vadat nem lehet kellőleg elsza­poritani. Ezt a ligetet alapjában véve őzpark­nak és fáczánosnak szánta a természet. —­­Ba­rátunk, ki igy ömlengett, dühös vadász, vad­honositó és vizsla-idomár, aki tinamukkal és kaliforniai fürjekkel szeretné benépesíteni a honi téreket s akinek szemében a tökély neto­vábbja s a költészet virága egy kilencz hónapos izlandi setter.) Mi borászok a pozsonyi ligetben elme­rengve nemcsak a mezőt és falut szeretjük, mint ama bizonyos walter Melanie grófnője, hanem elsősorban a magyar borág nemes ter­méke után érdeklődünk. És itt le a sarukkal urak, mert szentföldön járunk, nagy hagyomá­nyok szent földön, a hatalmas és országosan ismert Palugyay-dinasztia tartományában. Mint valamely aláaknázott ősi bányavárosban, úgy az ősi koronázó város talaján sem lehetsz sehol épületek, melyek a Bécsből jövő utast először figyelmeztik arra, hogy Magyar­ország olyan földmivelő állam, mely a fej­lődés útján halad és agrológiai intézmé­nyek tekintetében a nyugati államok bár­melyikével felveheti a versenyt. Midőn mindezeket a pozsonyi ki­állítás ünnepélyes megnyitása alkalmával felsorolni czélszerűnek tartottuk, azzal a kívánsággal zárjuk sorainkat, hogy bárha szőlőtermelőink minél tömegesebben keres­nék fel a kongresszus alkalmával ezt a derék és vendégszerető várost, melynek falai között és melynek környékén ismereteiket gyarapítani és terjeszteni módjukban lesz. Isten éltesse a pozsonyiakat, mint a magyar szőlőmivelés lelkes úttörőit! -go TARCZA. o. A pozsonyi csörgő­kígyók. Nyájas olvasóm, ha türelmetlen természet­tel áldott meg az Isten, akkor arra kérlek, szíveskedjél félretenni e lapot, mert nem sze­retem, ha az olvasó így kiált fel: Mi a kányát akar ez megint ilyen exotikus bestiákkal a mérsékelt égöv alatt ? — miközben a tárcza végére lapoz, hogy nyomban meglát­hassa, hogy mi sül ki ott a dologból. Nem szeretem, ha az olvasó a végén kezdi az ol­vasást, mert akkor az elejét és a közepét bi­zonyosan nem olvassa el, pedig hát utóvégre is mi itt a vonal alatt is azért írunk, hogy el is olvassanak bennünket. Azért, hogy mi kisebb ponyván árulunk, sokszor nagyobb és tán komolyabb igazságokat hirdetünk, mint némely ciceró-betűs vezércik­kező bácsi, aki a reggeli kávéjánál szórakozot­tan böngészvén a saját maga által előtte való napon elkövetett czikkelyt, igy sóhajt föl: — Már most csak azt szeretném tudni, mit akart tulaj­donképen mondani ez az ember! Kiki a maga módja szerint fogja föl a dolgokat, a maga módja szerint érti azokat s a maga módszere utján igyekszik azokat mások­kal megértetni. Hogy példákkal szolgáljak, elmondok egyet­mást a nap legnagyobb aktualitása, a pozsonyi kiállítás, és annak bájos helye, a pozsonyi li­get felől, biztos felebarátom afelől, hogy a föld, amelyen jársz, nem rejti kebelében Palugyay kiterjedt pinczehálózatának egy ágát és odalenn a hús homályban nem rejtőzik-e aranynál és ezüstnél drágább kincse a magyar haza valamely ne­mes borvidékének. Magunkhoz hasonló sze­gény ördög elszédül attól a gondolattól, hogy ez a folyó arany, amelynek ő csak csep­penként tudhat örülni, penészes ősi hordók élén beláthatatlan hosszú sorokban pihen s elég volna ahhoz, hogy egy Tamerlán vagy egy Napóleon egész világhódító hadseregét olympi kedvre derítse. Hisz ehhez képest a pozsonyi Nobel-gyár termékeiben foglalt energia valóságos gyerekjáték. Az ősi „Zöldfa” elegánsan zsongó termé­sében e nemes nedűvel hipnotizáltam magam több izben s a kísérletek fényesen beváltak. Idegeim egy pohár viz fény változataira, vagy az üvegprizma villogó színjátékára még nem reagálnak, mint más médiumoknál szokás, ha­nem az a haragos tűz, az a zöldes barlang­fény, melyet csak a nemesre érlelt finom bor­nak szesze produkál, mihamar megindítja a clair voyance folyamatát. Hatalmas tömegben tornyosul előttem az ősi vár. Földsánczait a boszúálló Salamon hadai víják. Majd változik a kép, Bethlen Gá­bor hajdúi rohammal verik ki Tieffenbach csá­szári tábornokot, megsarczolják a várost s ellenállanak a császáriak ismételt támadásai­nak, miközben Daupierre a halászkapunál el­esik. Látom fölvonulni a 48-iki nagy mozgal­mak dicső alakjait, tatár és török dúlásait, a boszúálló reakczió dühöngését, a sok fényt és 667 1902. hó szeptember 1. A szőlőmivelés a pozsonyi kiállításon. Pozsony, szept. 5. A szőlészet és borászat körébe tartozó tárgyak kiállítása a pozsonyi kiállításon igen kedvező elhelyezést talált a kiállítás területén végigfektetett u. n. „Izabella-korzó" mentén a dísz­kapu és ünnepi sátor közvetlen közelé­ben. Vele szemben foglal helyet a háziipar­kiállítás, melynek óriási méretei a pozsonyiak legnagyobb büszkeségét képezik. Áll pedig a szőlészeti csoport kiállítása két főrészből, a mintaszólóból és borászati csar­nokból. a) A mintaszőlőtelep. A mintaszőlőtelep körülbelül 400 m2 terü­leten rendeztetett be. Czélja bemutatni a külön­böző mivelési módokat, metszéseket, lugasokat, a szőlő legkülönbözőbb munkálatait, a legjob­ban bevált ojtási és iskolázási módokat, a fel­újításra nézve szerepet játszó összes amerikai fajokat és korcsokat, a legfontosabb csemege­szőlő fajtákat és új (magyar) keresztezéseket és végre a Magyarországon legjobban elterjedt

Next