Borászati Lapok – 36. évfolyam – 1904. 27-52. sz.

1904-08-28 / 35. sz

37. SZÁM. 36-IK ÉVFOLYAM. „Csaba­ gyöngye." (Egy koránérő magyar csemegeszőlő.) Leírja: Zelles Aladár. Szent-Endre, aug. 25. Starió szőlőbirtokos Pilis­ Csabáról a mult hó folyamán meglepő szőlőújdonságot küldött hozzám, melyről véleményemet a következők­ben óhajtom közzétenni: A hozzám érkezett 3 fürt szőlő tökélete­sen kiérett példánya egy eddig kevéssé ismert koránérő szőlőújdonságnak és én benne egyikét azon eszközöknek vélem lelni, melynek segé­lyével a délvidéki verseny ellen hathatósan védekezhetünk. Ezen korai faj tőkéje erős fejlődésű, vesszeje veresbejátszó, lombozata sötétzöld, féloldalt erősebben kifejlett, hátlapján 5 fel­tűnően kiemelkedő piros erezet­csoporttal. Vi­rágzási ideje alig korább a többi koránérőké­nél, váltakozott fürtrendszerrel a termőhajtá­sokon. A fürtök hengerdedek, hosszúkásak, kissé lazák. A bogyó gömbölyű, sárgászöld, napos oldalán rozsdás pecséttel és pontozattal, rendkívülien étvágygerjesztő kinézéssel. Íze feltűnően édes, félreismerhetetlen muskotály­zamattal, húsa ropogós (emlékeztet a Chasse­las musc. croquantra) héja meglehetős ke­mény. Érési ideje július utolsó harmada. Mindebből kifolyólag véleményem oda­irányul, hogy a „Csaba-gyöngyé"-vel csemege­szőlőtermelésünk rendkívüli értékes újdonsággal gazdagodott, melyben a csemegeszőlőhöz mért feltételek kiválóan összpontosulnak, amennyi­ben kinézés, iz, zamat, szállítási képesség és korai érési idő ezt elsőrendű csemegefajnak és piaczi árunak minősítik. Egyben meg kell jegyeznem, hogy a „Csaba-gyöngyé"-ben értékes borfajtát is nye­rünk, mert bőtermő, nem rug és nem bir rot­hadási hajlammal és finom pecsenyebor elő­állítására is alkalmas. Különösen pedig olyan vidékeken lesz ezen fajnak nagy értéke, mint borfajnak, hol a korán beálló őszi esők kény­szerítik a termelőt koránérő fajták ültetésére. A „ Csaba-gyöngyé "-nek származásáról eddig adatokat beszerezni nem bírtam, mert ez a termelőnek spec­iális titkát képezi, de min­denesetre a Chasselasok közé kell a fajváltoz­ványt sorolnom. Néhány évvel ezelőtt, midőn csemege­szőlőtermelésünk ügyét-baját tárgyaltam, rá­mutattam a koránérők körüli hibákra és figyel­meztettem rá, miszerint a délvidéki áruverseny leghathatósabb ellenszere újabb és tökélete­sebb korai fajok felfedezésében található. A jelenleg leírt fajjal biztosíthatjuk ma­gunknak a győzelmet, mert hozzá hasonló jó tulaj­donok egyik délvidéki csemegefajban sem össz­pontosulnak és most már csak rajtunk áll, hogy magunknak a kézenfekvő előnynyel megfelelő piaczot biztosítsunk. Az itt felsorolt fajgyűjte­mény, mint: 1. Csaba­ gyöngye, 2. Sárga birling, 3. Zöld és sárga selyemszőlő, 4. Madelaine angevine (?), 5. Madelaine royal, 6. Precoce de malingre, 7. Oporto, 8. Fekete muskotály (hibásan Negropont), 9. Chasselas-félék olyan gazdag, hogy vele a legkényesebb izlés is kielégíthető és a termelő feltétlenül megta­lálja számláját, ha arról meg nem feledkezik, hogy a mai kereskedelem nemcsak kifogástalan árut, de behízelgő külsőt is követel s azért csak önmagunkat és kereskedelmi ügyetlensé­günket kell ezentúl okoznunk, ha ilyen kitűnően összeállított fajgyűjtemény mellett nem boldo­gulnánk. El nem mulaszthatom tehát ez alkalom­mal is arra figyelmeztetni, hogy a mai keres­kedelem „reklám" nélkül meg nem élhet, mi a csemegeszőlő értékesítésénél épen úgy szük­séges, mint akármely más árunál. (A 158. ábra a leírt újdonsággal óhajtja olvasóközönségün­ket megismertetni.) Nyári élet a szőlőben. Irta : Pósch­ Károly. Ormnád, aug. 25. A nap tikkasztó ereje megbénítja a föld termőerejét, hervad a róna, szárad a fűszál s köny tódul a magyar gazda szemébe. Az Ín­ség réme kisért az Adriától a Kárpátokig, sőt túl e hazán is s ha nem vetnők bizalmunkat egy jobb jövőbe, az elégedetlenségnek már a kétségbeesés adna helyet. A magyar szőlős­gazda vállai görnyedeznek a súlyos terhek alatt, melyek között minden sok van, csak ál­dás kevés ; csoda-e tehát, ha itt-ott lankad a munkakedv, fogy a türelem s pusztákká válnak a hegyoldalak, melyek azelőtt ily időben édes mosolyt varázsoltak az elégedett gazda arczára. A küzdelem, melylyel nagyobb gondjaink között sem szabad felhagynunk, főleg a szőlő állati és növényi eredetű kártevői ellen irá­nyul. A tartós szárazság ugyan némileg csök­kenti ezek erejét s tény, hogy ez idén kevesebb dolgunk akad ezekkel. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy épen ily rendkívüli időjárási körülmények megint másrendü kártevőkre gya­korolnak kedvező befolyást, melyek más évek­ben talán ritkábban lépnek fel s melyeknek hatásáról talán majd csak későbben veszünk tudomást. E lapok ezidei 6-ik számában a kártevők­nek a szőlőben folyó téli, 26-ik számában pedig tavaszi életéről értekeztem; ez alkalom­mal a pusztítás főidényében ugyanezek nyári munkáját kívánom vázolni, egyben az ilyenkor alkalmazandó védekezési eljárásokra is kívánok kiterjeszkedni. A filloxera gubacsképző alakja nyáron élénk fajfentartási tevékenységet fejt ki. A téli petéből tavaszszal kikelő állat, visszahúzódva az általa a zsenge leveleken előidézett guba­csokba, ott petéket rak, melyekből csakhamar kikel az új nemzedék, a fiatal állatok a gubacs csatornaszerű nyílásain elhagyják rövid tartóz­kodási helyüket, majd szintén a zsengébb leve­lekre vetik magukat, hol újból a gubacsképző­dés, majd a peterakás megindul. E folyamat egész nyáron át többször ismétlődik, míg az őszi lombhullás ennek határt nem szab. Meg­történik azonban, hogy a gubacsképző alak egyik korábbi nemzedéke már nyáron is le­vándorol a tőkén s gyökérlakóvá válik, mely minőségben természetesen már érezhetőbb kár­tételeket idézhet elő. A gyökéren élősködő rovarok óriási száma épen ily időben is mér­hetetlen pusztításokat visz véghez; az egyedek fajfentartó ereje azonban mindinkább fogy, amiért újabb életerőre van szükség, miről a természet megint gondoskodik. Nyár derekán ugyanis a többi gyökérlakók között az úgy­nevezett nymphák jelennek meg, karcsúbb, inkább világos czitromsárga filloxéraegyedek, 158. npra. tízar­c Adolf magoncza „Csaba-gyöngye." 914 1904. szeptember hó 11.

Next