Borászati Lapok – 36. évfolyam – 1904. 27-52. sz.
1904-08-28 / 35. sz
37. SZÁM. 36-IK ÉVFOLYAM. „Csaba gyöngye." (Egy koránérő magyar csemegeszőlő.) Leírja: Zelles Aladár. Szent-Endre, aug. 25. Starió szőlőbirtokos Pilis Csabáról a mult hó folyamán meglepő szőlőújdonságot küldött hozzám, melyről véleményemet a következőkben óhajtom közzétenni: A hozzám érkezett 3 fürt szőlő tökéletesen kiérett példánya egy eddig kevéssé ismert koránérő szőlőújdonságnak és én benne egyikét azon eszközöknek vélem lelni, melynek segélyével a délvidéki verseny ellen hathatósan védekezhetünk. Ezen korai faj tőkéje erős fejlődésű, vesszeje veresbejátszó, lombozata sötétzöld, féloldalt erősebben kifejlett, hátlapján 5 feltűnően kiemelkedő piros erezetcsoporttal. Virágzási ideje alig korább a többi koránérőkénél, váltakozott fürtrendszerrel a termőhajtásokon. A fürtök hengerdedek, hosszúkásak, kissé lazák. A bogyó gömbölyű, sárgászöld, napos oldalán rozsdás pecséttel és pontozattal, rendkívülien étvágygerjesztő kinézéssel. Íze feltűnően édes, félreismerhetetlen muskotályzamattal, húsa ropogós (emlékeztet a Chasselas musc. croquantra) héja meglehetős kemény. Érési ideje július utolsó harmada. Mindebből kifolyólag véleményem odairányul, hogy a „Csaba-gyöngyé"-vel csemegeszőlőtermelésünk rendkívüli értékes újdonsággal gazdagodott, melyben a csemegeszőlőhöz mért feltételek kiválóan összpontosulnak, amennyiben kinézés, iz, zamat, szállítási képesség és korai érési idő ezt elsőrendű csemegefajnak és piaczi árunak minősítik. Egyben meg kell jegyeznem, hogy a „Csaba-gyöngyé"-ben értékes borfajtát is nyerünk, mert bőtermő, nem rug és nem bir rothadási hajlammal és finom pecsenyebor előállítására is alkalmas. Különösen pedig olyan vidékeken lesz ezen fajnak nagy értéke, mint borfajnak, hol a korán beálló őszi esők kényszerítik a termelőt koránérő fajták ültetésére. A „ Csaba-gyöngyé "-nek származásáról eddig adatokat beszerezni nem bírtam, mert ez a termelőnek speciális titkát képezi, de mindenesetre a Chasselasok közé kell a fajváltozványt sorolnom. Néhány évvel ezelőtt, midőn csemegeszőlőtermelésünk ügyét-baját tárgyaltam, rámutattam a koránérők körüli hibákra és figyelmeztettem rá, miszerint a délvidéki áruverseny leghathatósabb ellenszere újabb és tökéletesebb korai fajok felfedezésében található. A jelenleg leírt fajjal biztosíthatjuk magunknak a győzelmet, mert hozzá hasonló jó tulajdonok egyik délvidéki csemegefajban sem összpontosulnak és most már csak rajtunk áll, hogy magunknak a kézenfekvő előnynyel megfelelő piaczot biztosítsunk. Az itt felsorolt fajgyűjtemény, mint: 1. Csaba gyöngye, 2. Sárga birling, 3. Zöld és sárga selyemszőlő, 4. Madelaine angevine (?), 5. Madelaine royal, 6. Precoce de malingre, 7. Oporto, 8. Fekete muskotály (hibásan Negropont), 9. Chasselas-félék olyan gazdag, hogy vele a legkényesebb izlés is kielégíthető és a termelő feltétlenül megtalálja számláját, ha arról meg nem feledkezik, hogy a mai kereskedelem nemcsak kifogástalan árut, de behízelgő külsőt is követel s azért csak önmagunkat és kereskedelmi ügyetlenségünket kell ezentúl okoznunk, ha ilyen kitűnően összeállított fajgyűjtemény mellett nem boldogulnánk. El nem mulaszthatom tehát ez alkalommal is arra figyelmeztetni, hogy a mai kereskedelem „reklám" nélkül meg nem élhet, mi a csemegeszőlő értékesítésénél épen úgy szükséges, mint akármely más árunál. (A 158. ábra a leírt újdonsággal óhajtja olvasóközönségünket megismertetni.) Nyári élet a szőlőben. Irta : Pósch Károly. Ormnád, aug. 25. A nap tikkasztó ereje megbénítja a föld termőerejét, hervad a róna, szárad a fűszál s köny tódul a magyar gazda szemébe. Az Ínség réme kisért az Adriától a Kárpátokig, sőt túl e hazán is s ha nem vetnők bizalmunkat egy jobb jövőbe, az elégedetlenségnek már a kétségbeesés adna helyet. A magyar szőlősgazda vállai görnyedeznek a súlyos terhek alatt, melyek között minden sok van, csak áldás kevés ; csoda-e tehát, ha itt-ott lankad a munkakedv, fogy a türelem s pusztákká válnak a hegyoldalak, melyek azelőtt ily időben édes mosolyt varázsoltak az elégedett gazda arczára. A küzdelem, melylyel nagyobb gondjaink között sem szabad felhagynunk, főleg a szőlő állati és növényi eredetű kártevői ellen irányul. A tartós szárazság ugyan némileg csökkenti ezek erejét s tény, hogy ez idén kevesebb dolgunk akad ezekkel. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy épen ily rendkívüli időjárási körülmények megint másrendü kártevőkre gyakorolnak kedvező befolyást, melyek más években talán ritkábban lépnek fel s melyeknek hatásáról talán majd csak későbben veszünk tudomást. E lapok ezidei 6-ik számában a kártevőknek a szőlőben folyó téli, 26-ik számában pedig tavaszi életéről értekeztem; ez alkalommal a pusztítás főidényében ugyanezek nyári munkáját kívánom vázolni, egyben az ilyenkor alkalmazandó védekezési eljárásokra is kívánok kiterjeszkedni. A filloxera gubacsképző alakja nyáron élénk fajfentartási tevékenységet fejt ki. A téli petéből tavaszszal kikelő állat, visszahúzódva az általa a zsenge leveleken előidézett gubacsokba, ott petéket rak, melyekből csakhamar kikel az új nemzedék, a fiatal állatok a gubacs csatornaszerű nyílásain elhagyják rövid tartózkodási helyüket, majd szintén a zsengébb levelekre vetik magukat, hol újból a gubacsképződés, majd a peterakás megindul. E folyamat egész nyáron át többször ismétlődik, míg az őszi lombhullás ennek határt nem szab. Megtörténik azonban, hogy a gubacsképző alak egyik korábbi nemzedéke már nyáron is levándorol a tőkén s gyökérlakóvá válik, mely minőségben természetesen már érezhetőbb kártételeket idézhet elő. A gyökéren élősködő rovarok óriási száma épen ily időben is mérhetetlen pusztításokat visz véghez; az egyedek fajfentartó ereje azonban mindinkább fogy, amiért újabb életerőre van szükség, miről a természet megint gondoskodik. Nyár derekán ugyanis a többi gyökérlakók között az úgynevezett nymphák jelennek meg, karcsúbb, inkább világos czitromsárga filloxéraegyedek, 158. npra. tízarc Adolf magoncza „Csaba-gyöngye." 914 1904. szeptember hó 11.