Borászati Lapok – 46. évfolyam – 1914.

1914-01-04 / 1. sz.

1. SZÁM. 46-IK ÉVFOLYAM. 11 társaság által idejekorán rendelkezésére bocsá­tott adatok alapján — reávezetni tartozik : "1. a szóbanforgó szőlőfelújítási kölcsönnek számát; 2. az eredetileg felvett kölcsönnek kötelezvény szerinti összegét; 3. a kölcsönnel terhelt ingatlan telekjegyző­könyvének (telekkönyvi betétének) számát és az ingatlan helyrajzi számát; 4. az ingatlannak területi nagyságát és végül azt, hogy 5. mily összeget tesz ki a folyamodónak a hitelező pénzintézettel, illetőleg a szőlőfelújítási kölcsönök biztosítására alkotott tartalékalappal szemben fennálló és az állami előleg engedélye­zése esetén a m. kir. kincstár által 1914. évi május hó 1-én kifizetendő összes tartozása. A tarczali m. kir. vinczellériskola igazgatósága köteles továbbá megállapítani, vájjon a szőlő­felujitási kölcsönnel terhelt szőlő mivelése meg­felel-e az 1913. évi XI. t.-cz. 2. §-ának 1. be­kezdésében foglalt rendelkezésnek és köteles nyilatkozni a szőlőt ért elemi csapások tekinteté­ben is. A vinczellériskola igazgatósága az egyes kér­vényeket — a szőlő mivelésére és a szőlőt ért elemi csapások mérvére vonatkozó jelentésével együtt — a szükséges megállapítások sürgős foganatosítása után haladéktalanul bemutatja a jelen utasítás 4. §-ában említett bizottság elnöké­hez. E részben kellő gyorsasággal akként kell eljárnia, hogy legkésőbb 1914. évi február hó -l-ig az összes kérvények a bizottság elnökéhez érkezzenek. 9. §. A bizottságnak a kérvényeket a lehető legsürgő­sebben tárgyalás és alapos megfontolás alá kell vennie abból a szempontból, hogy váljon az 1913. évi XI. t.-cz. értelmében adható állami kedvez­ménynek az idézett törvény 2. §-ában foglalt összes előfeltételei fennforognak-e, különösen, hogy folyamodók anyagi viszonyaiknál fogva tény­leg reá vannak-e utalva az állami segélyezésre. A kérvények a bizottság véleményével, illetve javaslatával együtt legkésőbb 1914. évi február hó 15-ig a földmivelésügyi miniszterhez terjesz­tendők fel. Nemsokára hittérítő Benczések és Cziszter­cziták telepedtek át a műveit Nyugatról hazánkba s a keresztény vallással kapcsolatosan a föld­mivelést, gyümölcs- és szőlőtermelést is mind­jobban megkedveltették a pogány magyarokkal. Egyáltalán a kereszténység mindenkor és min­ ,­denütt nagyon kedvezett a szőlőmivelésnek, míg­­ a mohamedán vallásúak ma is esküdt ellensé­­­­gei a szőlőnek, illetve bornak. Ez okból a tatárjáráskor elpusztult hazánkba­n IV-ik Béla királyunk 1241-ben a szőlőültetvé­nyek helyreállítása végett olaszokat és görögö­ket hozott be Tokajhegyaljára s hazánk más borvidékeire. Állítólag ezek hozták magukkal az­­ aranyszínű bort adó bacca d'orot, vagyis Baka-­­ tort és Formio vidékéről a híres jó Furmintot. Az iljos-házbeli királyok, különösen Nagy Lajos alatt, ismét sok idegen, főleg olasz szőlő­mi­ves telepedett át hazánkba. Mátyás király az igazságos, Burgundiából és a Champagneból­ hozatott szőlővesszőkkel ültette be a budavidéki lejtőket. Jó maga is szenvedélyes szőlőmunkás volt. Gömörben ma is megvan a szőlő, melyben főúri kíséretét keményen megdolgoztatta, hogy az általuk lenézett szegény munkásnépet jobban megbecsülni tanulják. Ezután a török hódoltság ismét végpusztulás­sal fenyegette szőlőmivelésünket, ugy hogy a „Bor11 szónak puszta említése is halálbüntetés terhe alatt tiltva volt. Azonban a törököket ki­űző Habsburg-ház uralomra jutása ismét fel­virágoztatta a szőlőmivelést, ugy hogy boraink, kivált a gyógyerejü „Somfain és a tüzes édes „ Tokaji" csakhamar világhírre tettek szert. Kecsk­eméthy Géza, 10. §. A kérelem felől a földmivelésügyi miniszterrel egyetértőleg a pénzügyminiszter dönt (1913 : XI. törvényczikk 1. §), aki határozatáról az egyes folyamodók megfelelő értesítése végett — az illetékes kir. pénzügyigazgatóságot értesíti. A kir. pénzügyigazgatóság azokat a folyamo­dókat, akiknek a pénzügyminiszter az 1913. évi XI. t.-cz. 1. §-ában körülírt kedvezményt enge­délyezte, felhívni tartozik arra, hogy a jelen rendelethez B) alatt mellékelt mintának megfelelő nyilatkozatot állítsák ki. Ebben a nyilatkozatban az illető szőlőtulaj­donos kijelenteni tartozik, hogy az 1896. évi V. t.-cz. alapján nyújtott szőlőfelujitási kölcsönre vonatkozó, a Magyar Agrár- és Járadékbank részvénytáraság által kiállított s a kir. pénzügy­igazgatóság utján neki kézbesített elszámolást helyesnek ismeri el s hogy ebben az elszámo­lásban kitüntetett és a kir. kincstár által helyette előlegezésként kifizetett összeggel a kir. kincs­tárnak válik adósává. Ezt a nyilatkozatot az illető szőlőtulajdonos­nak két ta­nu előttemezése mellett sajátkezűleg alá kell írnia, az illetékes községi elöljáróság pedig magára a nyilatkozatra úgy a szőlőtulaj­donos, mint a két tanú személyazonosságát igazoló záradékot tartozik rávezetni. Az ily módon kiállí­tott és szabályszerűen záradékolt nyilatkozatot az illető szőlőtulajdonos a kir. pénzügyigazgató­ságnak 15 napon belül feltétlenül visszaküldeni tartozik. Ha ennek nem tenne eleget, a pénz­ügyminiszternek az állami előleg engedélyezése tárgyában hozott határozata hatályát veszti. Ha a szőlőtulajdonos­ kiskorú vagy gondnok­ság alá helyezett személy, törvényes képviselő­jének az előbbi bekezdés szerint kiállított és az ott meghatározott időn belül beadott nyilatko­zatát, ha annak gyámhatósági jóváhagyása nincs igazolva, a pénzügyigazgatóság a jóváhagyás kérdésében való sürgős határozás végett hala­déktalanul átteszi a törvényes képviselő által megjelölt illetékes gyámhatósághoz. 11. §• • A pénzügyigazgatóság a hozzá kellő időben visszaérkezett nyilatkozatokat, ha gyámhatósági jóváhagyásra nem szorulnak, azonnal, egyébként pedig gyámhatósági jóváhagyásuk után a m. kir. kincstári jogügyi igazgatósághoz teszi át. A kincs­tári jogügyi igazgatóság pedig haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket az 1913. évi XI. t.-cz. 9. §-ában említett telekkönyvi be­jegyzésnek sürgős kieszközlése végett. 12. §. Mihelyt a telekkönyvi bejegyzés megtörtént, a pénzügyminiszter intézkedik aziránt, hogy az illető szőlőtulajdonos szőlőfelujitási kölcsön tar­tozása 1914. évi május hó 1-én a Magyar Agrár-és Járadékbank részvénytársaságnál tényleg ki­fizettessék és hogy az állami előleg az illető szőlőtulajdonos terhére előirassék. Az állami előlegek mikénti előírása és a tör­lesztő részletek nyilvántartása és beszedése iránti eljárást külön rendelet fogja szabályozni. 13. §. Az 1913. évi XI. t.-cz. alapján engedélyezett állami előleggel terhelt szőlők, az állami előleg törlesztési idejének egész tartama alatt, az illető szőlőre az 1896. évi V. t.-cz. 10. §-a alapján megállapított mivelési terv szerint kezelendők. A szőlők mivelését a földmivelésügyi miniszter ellenőrzi. (T. 4. §.) Az efelett gyakorlandó ellenőrzés lehetővé tétele végett minden szőlőtulajdonos, aki az 1913. évi XI. t.-cz. alapján nyújtott kedvezmény­ben részesült, tűrni tartozik, hogy az illetékes kerületi vagy külön megbízott állami szőlészeti és borászati szakközeg szőlőjét bármikor meg­tekinthesse, azt bejárhassa, a szőlő miveléséről, gondozásáról és állapotáról meggyőződést szerez­hessen, általában a szőlő mivelését ellenőriz­hesse. Ebből a czélból az illetékes szőlészeti és borá­szati szakközegek kötelesek a szőlőket évenként legalább egyszer, de ott, ahol hanyagságot, a szőlő helyes mivelését illetőleg hiányokat, mulasz­tást vagy általában olyan körülményeket észlel­nek, amelyek kifogásra adhatnak okot, a fon­tosabb szőlőmunkák idejében évenként több­ször is megtekinteni és az észlelt hibákra, mulasztásokra stb. az illető szőlő tulajdono­sát figyelmeztetni, azok elhárítására, illetőleg a szőlő jókarba hozatalára neki vagy alkal­mazottjának a szükséges utasításokat megadni és az ellenőrzés eredményéről a földmivelésügyi miniszternek évenként egyszer, olyan esetekben pedig, amikor a hanyag és helytelen mivelés megszüntetésére nincs kilátás és a szőlő — a tulajdonos hibájából — az elértéktelenedés ve­szélyének van kitéve, esetről-esetre haladék­talanul jelentést s egyszersmind az állami előleg még fennálló részének az 1913. évi XI. t.-cz. 4. §-a értelmében egészben és egyszerre ese­dékessé nyilvánítása végett javaslatot tenni. 14. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1913. évi deczember hó 21-én. Teleszky s. k., m. kir. pénzügyminiszter. (A melléklet az 1913. évi 5177/P. M. számú utasítás 6. §-hoz. Kérvényminta. Bülzet: A nagyméltóságú m. kir. pénzügy­miniszter úrhoz Budapesten kérvénye Nagy Pál tállyai szőlőtulajdonos, szerencsi lakosnak (Fő-utcza 19.) melyben szőlőfelujitási kölcsönének kifizetése végett az 1913. évi XI. t.-cz. alapján állami elő­leg engedélyezését kéri. Belül: Nagyméltóságú Pénzügyminiszter Sír! Az elemi csapások által sújtott tokaji borvidéki szőlő­tulajdonosok segélyezéséről szóló 1913. évi XI. t.-cz. alapján azzal a kéréssel fordulok Nagyméltóságodhoz, hogy az 1896. évi V. t.-cz. alapján felvett szőlőfelujitási kölcsönömből kifolyólag a Magyar Agrár- és Járadék­bank részvénytársasággal, illetőleg a szőlőfelujitási köl­csönök biztosítására alkotott tartalékalappal szemben fennálló összes tartozásom visszafizetésére szükséges állami előleget részemre engedélyezni méltóztassék. A tulajdonomban levő szőlő Tállya község határában fekszik és a 119. számú telekkönyvi betétben (telek­jegyzőkönyvben) A) I. 2. sorszám és 315. helyrajzi szám alatt van bejegyezve. A szőlőfelujitási kölcsönt 1898. évben vettem fel, vagy­­a szőlőfelujitási kölcsönnel terhelt ingatlan tulajdon­osát 1906. évben vétel­­csere, ajándék, örökség, árve­rési vétel­ utján szereztem meg. A kölcsönt eredetileg Kiss István tállyai lakos vette fel.) A szőlőfelujitási kölcsönnel terhelt szőlőmet 1909. és 1910. években az alábbi elemi csapások érték: (Következik az elemi csapások közelebbi megjelölése és körülírása.) Kelt Szerencsen, 1913. évi december hó 29. Nagy Pál s. k. B) melléklet az 1913. évi 5177/P. M. számú utasítás 10. §-ához. Nyilatkozat. Minthogy a m. kir. Pénzügyminiszter ur a Magyar Agrár- és Járadékbank részvénytársasággal szemben­­ ,,, ,, , ,,„ . . . _ , telek,jegyzőkönyvben fennállott és a tállyai 119. számu telekkönyvi beto^ A) I. 2. sorszám 315. helyrajzi szám alatt foglalt ingat­lanomra bekebelezett szőlőfelujitási kölcsönt, illetőleg a szőlőfelujitási kölcsönök biztosítására alkotott tartalék­alappal szemben fennállott tartozásomat az 1913. évi XI. t.-cz. 1. §-a értelmében a nevezett pénzintézetnek előlegezésként visszafizette, ennélfogva alólirott — az 1896. évi V. t.-cz. 15. §-ában az említett tartalékalappal szemben biztosított jogaimnak fenntartása mellett — ezennel elismerem, hogy a nevezett pénzintézettel tör­tént s általam ezennel helyesnek elismert és elfogadott elszámolás alapján megállapított és kifizetett 2426 K. 18 f., szóval Kettőezernégyszázhuszonhat korona 18 fillér 1914. január hó 4.

Next