Borászati Lapok – 54. évfolyam – 1922.

1922-06-22 / 25. sz.

24. SZÁM. 54-IK ÉVFOLYAM. 8. Tagdíj felemelés és alapszabálymódosítás.*) 9. Tiltakozás a belföldi boroknak luxusadóval való megadóztatása ellen. 10. A MSzOE tagjainak az igazgató-választ­mány útján legalább 4 nappal előzetesen a köz­gyűlés elé terjesztett és írásba foglalt indítványai. Budapest, 1922. június 13. Kosinsky Viktor s. k. egyes, alelnök. Dr. Molnár István­­ 1854—1922. F. hó 15-én halt meg Budapesten 68 éves korá­ban dr. Molnár István nyug. főgimnáziumi tanár, közgazdasági szakiró, akit lapunkhoz is szorosabb kötelékek fűztek. Dr. Molnár voltaképpen filológus volt a közép­iskolában, a magyar, német, latin és görög nyelv szépségeit tárta fel tanítványai előtt, de ammellett egyéb tudományokban is szívesen búvárkodott és férfi kora delén a mezőgazdasági és általános köz­gazdasági ismereteket kezdte kultiválni. Magának is volt egy kis birtoka Bács megyében, amellett pedig Mária-Besnyőn nyaralója mellett nagyobb szőlője is volt, melyet szeretettel ápolt és ahol nem csekély gyakorlati ismeretekre tett szert. Tudományszom­jának kielégítésére viszont a szakkönyveket is szor­galmasan forgatta s igy jelentkezett csak egyszerre mint szőlészeti és borászati szakiró lapunk szerkesz­tőségében, melynek azután közel másfél évtizeden át egyik legsokoldalúbb munkatársává fejlődött. Első szereplésére, 1901-ben, lapunk régebbi olvasói még bizonyára emlékeznek. Molnár­nak akkor már néhány év óta egy „borvédő" nevű találmánya volt számos pinczében elterjedve, melyet — ha jól em­lékszem — a M. Mezőgazdák Szövetkezete hozott forgalomba. Ez egy eredetileg üvegből (később fehér fémből) készült, belül üres akona volt, mely­ből egy rövid üvegcső nyúlt ki s összekötötte a hordó belsejét az akona közepével, amiből viszont egy másik csövecske felfelé űzetett. Ezen keresztül valami fertőtlenítő folyadékot lehetett a hengeres űrbe tölteni és ezáltal a bor világosodását megaka­dályozni. Ennek a találmányának az ismertetésével *) Az alapszabálymódosítások javaslatai: I. fejezet 3. §. e) szakosztályaiban megbeszéléseket vitatkozásokat rendez — helyett­e a szükséghez képest különböző (irodalmi, közgazdasági stb.) szakosztályokat, valamint a szőlészeti és borászati alkalmazott és egyéb szakmai egyének érdekvédelmére szakosztályokat létesít, melyekben megbeszéléseket, vitatkozá­sokat stb. rendez. II. fejezet, 6. §, második bekezdés: Az egyesületi tagok lehetnek alapító, évdíjas, pártoló és tiszteleti tagok — helyett az egyesületi tagok lehetnek alapító, évdíjas és tiszte­leti tagok, valamint szakosztálybeliek, akik az egyesület­nek is tagjai. 7. § első bekezdés: Alapító tag az, aki legalább 600 korona alapítványt tett vagy tesz az egyesület czéljaira — helyett alapító tag az, ki legalább 1000 korona alapítványt tett vagy tesz az egyesület czéljaira. 8. § első bekezdés: Évdijas tag az, ki magát 3 éven át évi 30 korona tag­sági dij fizetésére kötelezi — helyett Évdijas tag az, ki magát 3 éven át évi 60 korona­­tagsági díj fizetésére kötelezi, második bekezdés: Felvételi díj fejében az évdijas tagok egyszersminden­korra 1 koronát kötelesek befizetni — helyett Felvételi díj fejében az évdijas tagok egy­szer­sminden­korra 20 koronát kötelesek befizetni. Ugyanezen § 3., 4. és 5-ik bekezdése kimarad, tekin­tettel arra, hogy a pártoló tagság megszűntnek nyilvánít­ható s a szőlészetben és borászatban működők és alkalma­zottak, mint az egyesület évdíjas tagjai szerepelnek. 10. § 1. bekezdése után pótlólag: kivételt képeznek azok a szakosztályok, melyek vala­mely érdekvédelmi czélt szolgálnak. Ezen üléseken az egyesület elnökén és ügyvezető igazgatón kívül csak a szakosztály tagjai és az egyesület igazgató-választmányá­nak kiküldöttei vehetnek részt. 25. § 2. bekezdése után pótlandó: Az érdekvédelmi szakosztályok autonóm szervekként működhetnek saját szükségletüknek megfelelő szervezettel, helyi csoportokat alakíthatnak stb., mindenkor azonban az egyesület igazgató-választmányának felügy­elete és ellen­­őrzése mellett és az általa jóváhagyott ügyrend alapján. (Egyúttal lásd 10. §.) Az érdekvédelmi szakosztály tagjai az egyesület pénz­tárába fizetik a tagdíjakat és esetleges különvagyonukat az egyesület kezeli. Az érdekvédelmi szakosztály titkára az egyesület vala­melyik titkára. 27. § végére iktatandó: Az egyesület feloszlása esetén a szakosztályok is meg­szűnnek. 2324 A Magyar Szőlősgazdák Ország­os Egyesü­letének igazgatóválasztmánya, az egyesület összes tagjainak, valamint saját nevében legmélyebb részvét­tel és megilletődéssel ad annak kifejezést, hogy sze­retve tisztelt elnöke, méltóságos B­EUMTM­ISÉLIA Jr­m. kir. gazdasági főtanácsos, 33 éven át volt országgyűlési, illetve nemzetgyűlési képviselő f. hó 14-én Tállyán, Zemplén megyében, tevékeny és áldásteljes életének 73. évében, hosszas betegség után jobb létre szenderült. A megboldogult 18 éven át mint első alelnöke, két­év óta mint elnöke az egyesületnek, a legnagyobb ügyszeretettel és odaadással őrködött a hazai szőlő­termelők és borgazdaság érdekei felett és ez által az egész szőlőbirtokosság legmélyebb és el nem muló háláját érdemelte ki. Temetése folyó hó 16-án ment végbe Tállyán, ahol kihűlt tetemét a családi sirboltban helyezték örök nyugalomra. Dicső emlékét hálás kegyelettel fogjuk megőrizni! Budapest, (IX., Üllői­ út 25.) 1922. június hó 16-é (E hirdetési rovatban borügynökségek, borbizományosok és kereskedők, valamint termelők állandó nyilvántartását vezeti kéthetenként a „Borászati Lapok" kiadóhivatala.) Konkoly Thege Gábor bornagykereskedő, bank­garanczia mellett szállítja Bécsbe bizományba termelők borait és ezekre előleget folyósít. Budapest, VII., Barcsay­utcza 11. Telefon: József 124—119. 2012 M­­agyar­ Élelmiszerszállitó és árukereske­delm­­i Részvénytársaság borosztálya, Budapesti V. ker., Mérleg-utcza 3. 1822 Részvénytársaság, Buda-1629 Magyar Borkereskedelmi pest, V., Vilmos-császár-ut 26. Magyar Mezőgazdák Szövetkezete borértéke­sitő osztálya, Budapest, V., Alkotmány-utcza 29. 1766 Wiedemannn és Éber, Budapest, VI., Andrássy-ut 9. Telefon: 15—10. 1752 Zerkovitz Oszkár, Budapest, IV., Eskü-ut 5. 1823 Dr. Baross Endre, Budapest, IX., Üllői-ut 25. sz. tokaji borokat ajánl. „Magyar Uriborok" Tokajhegyaljai Borkiviteli R.-T. Központi iroda, Budapest, V., József-tér 2/3. Telefon: 118—56. Pinczészet, Mádon. 1753 Pálinkafözön­szök, hordógőzösök, hollandi borszürőgépek, Pasteurizáló­ készü­lékek Budapest, VII., Dohány­ u. 30. Telefon: József 126—43. Aranyéremmel kitüntetve. 1765 Bornyilvántartó füzet a „Pátria" nyom-Bortörvény (plakát) jában szerezhető árujegyzék !re' BudaPest' l x• Hrujegyzek ^ üllői_ut 25 szám. Pezsgőnyilvántartás (Köztelek.) 2184 BUDAPEST, VII., Dob-H. 101. Telefon: József 69—80. Pálinkafőző kazánokat állandóan raktáron tartok. 2144 Kérjen Árjegyzéket. H AN­GVl\ sí H i a • v m « w t m ^ ^ • Termelő-Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, m­ a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Központja • bármelyik községbe költségmentesen küldi ki D­j megbízottját, ahol fogyasztási és értékesítő szö­­n­vetkezetet akarnak szervezni. Mielőtt a moz­­­galmat megindítanák, forduljanak a kezde­ é­d­ményezők a ,,HANGYA" Igazgatóságához­­ (Budapest, IX. ker., Közraktár­ utcza 34. szám). ^ P A „Hangya" kötelékében 1920. végén 3020 fogyasz-­­­tási szövetkezet működött, melyeknek a „Hangya"­­ az év folyamán egyezernégyszáz millió értékű árut it szállított. Földmivelő népünk erkölcsi emelkedésé­­m nek és vagyoni gyarapodásának legbiztosabb esz- LJ köze a gazdasági szervezkedés. A termelés fejlesz-­­ tése, az értékesítés kedvezőbbé tétele, a háztartási LJ és gazdasági szükségletek jutányosabb beszerzése­­ csak a „Hangya" szövetkezetek útján érhető el.­ ­ köszöntött be M. I. a Borászati Lapokhoz, mely védő akona úgy formájában, mint a levegő sterili­zálásához használt anyag (folyadék, por, gyapot stb.) többszöri módosításával több változtatáson ment át, míg végre letűnt a napirendről. . Amint ezen első borászati szárnypróbálgatásból is látszik, M. I. nem pusztán teoretikus tollforga­tásra, hanem gyakorlati reform munkára is vállalko­zott, mihelyt valami új ágat karolt fel tevékeny­sége révén. Ezen időtől kezdve M. I. mind gyakrabban és gyakrabban látogatott el szerkesztőségünkbe, neki­feküdt az idejáró szaklapoknak, a szerkesztőség és MSzOE könyvtárának és igyekezett szőlészeti és borászati ismereteit kibővíteni. Ő félmunkát nem ismert, nem is akart végezni. Tanulmányozni kezdte a szőlőnövény boncz- és élettanát, táplálkozási viszonyait, a műtrágyákat, az oltás fiziológiáját, a metszést, a mivelési módokat, a termés feldolgozá­sát, a bor kémiáját, a modern pinczészeti eszközö­ket és igy hozzászólhatott lassanként mindenféle szakkérdéshez, az ő eredeti, kutató, új utakat és czélokat kereső modorában, melyet gyönyörű nyel­vezete és gazdag humora mindig élvezetessé tett. Amellett született kritikus és debatter volt, aki a közfelfogástól és a gyakorlatban kialakult vélemény­től gyakran eltérő nézetét nem csekély elmeéllel tudta védelmezni és ha a szóharczban nem is ma­radt mindig felül, írásai sohasem voltak unalmasak és kétségtelenül hozzájárultak sok szakkérdés tisz­tázásához. Még több érzéket mutatott M. I. a közgazdasági kérdések iránt. Itt már nagy és sokoldalú művelt­sége, a külföldi viszonyok állandó szemmeltartása még több sikert ígért fellépésének. Ő ezekbe is önálló, a mindennapi sablontól eltérő gondolatokat igyekezett belevinni és ezáltal néha sikerült neki egyik-másik kérdést helyesebb, a megoldáshoz köze­lebb vezető útra terelni. M. J.-t az ő feltűnő megjelenése a szőlészet és borászat szövevényes ösvényein, kezdettől fogva arra predesztinálta, hogy a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületében is hangadó szerepet vállal­jon. Csakhamar egyik legszorgalmasabb tagjává lett az igazgató-választmánynak, aki nemcsak minden ülésre eljárt, hanem a legtöbb kérdéshez hozzászó­lott és eredeti felfogását nem ritkán érvényre is tudta juttatni. Különösen jó hasznát látta a MSzOE az irodalmi és közgazdasági szakosztályban, ahol nem egyszer előadóként vagy új javaslat benyújtó­jaként szerepelt. Az egyesület harmadik rendes köz­gyűlésén (1905-ben) már ő parentálta el meleg szavakkal az egyletnek oly korán elhunyt alelnökét, Baross Károlyt, kinek dolgozatait senki nagyobb figyelemmel nem tanulmányozta, mint dr. Molnár István és akire írásaiban, beszédeiben gyakorta hi­vatkozott. Molnár István az élő szónak is mestere volt. Akár­miről beszélt, akármily témának támogatására vál­lalkozott, sohasem volt unalmas és sohasem volt agresszív, hanem mindig szellemes és a nemeket rendesen magának meghódítván, az általa képviselt ügynek gyakran tudott projek­tokat szerezni. A tő­ről metszett magyar humor volt gondolkozásának és beszédmodorának alapeleme, mely, természete­sen, legjobban a fehér asztalnál érvényesült és a kongresszusok, kiállítások, értekezletek alkalmából szokásos bankettek nem lettek volna teljesek, ha Molnár István az ő sziporkázó szellemességével azo­kat nem fűszerezte volna. Molnár, különösen azóta, hogy mint gimnáziumi tanár nyugalomba vonult, teljesen az agráriroda­lomnak és propagandának szentelte életét. Az öreg Köztelek-épület vonzotta és itt nemcsak mint „borász", mint „tyukász" és „méhész" próbált czik­keket elhelyezni, hanem megtalálta az utat a M. Gazdaszövetséghez is, ahol néhány évig, mint a „Gazdaszövetség" czímű lap egyik főmunkatársa és mint vidéki propagátor, új gazdakörök alakítá­sára talált megfelelő hatáskört. A háború kezdete óta azonban munkaereje és képessége hanyatlani kezdett. A MSzOE ülései nem vonzották többé, a Borászati Lapok szerkesztőségét is mindinkább elkerülte. A kommunizmus óta mind­össze egyszer találkozunk nevével lapunkban, amikor a tavalyi újévi számban írta utolsó czikkét „a több­termelés a szőlőmivelésben" czím alatt. Gondolat­menetének szárnyalása itt azonban már nem a régi, színei bágyadtak, nézetei a fáradt toll benyomását keltik. Súlyos anyagi gondok nehezedtek rá, ame­lyek elűzték Budapestről le Bácskába, ahol köny­nyebbnek vélte a megélhetést. Már régóta beteges­kedett és a jó falusi levegő sem tudta elhasznált életerőit neki visszaadni. Néhány hét előtt vissza­jött Budapestre és itt is halt meg. 1311 1922. június 15.

Next