Borászati Lapok – 54. évfolyam – 1922.
1922-06-22 / 25. sz.
24. SZÁM. 54-IK ÉVFOLYAM. 8. Tagdíj felemelés és alapszabálymódosítás.*) 9. Tiltakozás a belföldi boroknak luxusadóval való megadóztatása ellen. 10. A MSzOE tagjainak az igazgató-választmány útján legalább 4 nappal előzetesen a közgyűlés elé terjesztett és írásba foglalt indítványai. Budapest, 1922. június 13. Kosinsky Viktor s. k. egyes, alelnök. Dr. Molnár István 1854—1922. F. hó 15-én halt meg Budapesten 68 éves korában dr. Molnár István nyug. főgimnáziumi tanár, közgazdasági szakiró, akit lapunkhoz is szorosabb kötelékek fűztek. Dr. Molnár voltaképpen filológus volt a középiskolában, a magyar, német, latin és görög nyelv szépségeit tárta fel tanítványai előtt, de ammellett egyéb tudományokban is szívesen búvárkodott és férfi kora delén a mezőgazdasági és általános közgazdasági ismereteket kezdte kultiválni. Magának is volt egy kis birtoka Bács megyében, amellett pedig Mária-Besnyőn nyaralója mellett nagyobb szőlője is volt, melyet szeretettel ápolt és ahol nem csekély gyakorlati ismeretekre tett szert. Tudományszomjának kielégítésére viszont a szakkönyveket is szorgalmasan forgatta s igy jelentkezett csak egyszerre mint szőlészeti és borászati szakiró lapunk szerkesztőségében, melynek azután közel másfél évtizeden át egyik legsokoldalúbb munkatársává fejlődött. Első szereplésére, 1901-ben, lapunk régebbi olvasói még bizonyára emlékeznek. Molnárnak akkor már néhány év óta egy „borvédő" nevű találmánya volt számos pinczében elterjedve, melyet — ha jól emlékszem — a M. Mezőgazdák Szövetkezete hozott forgalomba. Ez egy eredetileg üvegből (később fehér fémből) készült, belül üres akona volt, melyből egy rövid üvegcső nyúlt ki s összekötötte a hordó belsejét az akona közepével, amiből viszont egy másik csövecske felfelé űzetett. Ezen keresztül valami fertőtlenítő folyadékot lehetett a hengeres űrbe tölteni és ezáltal a bor világosodását megakadályozni. Ennek a találmányának az ismertetésével *) Az alapszabálymódosítások javaslatai: I. fejezet 3. §. e) szakosztályaiban megbeszéléseket vitatkozásokat rendez — helyette a szükséghez képest különböző (irodalmi, közgazdasági stb.) szakosztályokat, valamint a szőlészeti és borászati alkalmazott és egyéb szakmai egyének érdekvédelmére szakosztályokat létesít, melyekben megbeszéléseket, vitatkozásokat stb. rendez. II. fejezet, 6. §, második bekezdés: Az egyesületi tagok lehetnek alapító, évdíjas, pártoló és tiszteleti tagok — helyett az egyesületi tagok lehetnek alapító, évdíjas és tiszteleti tagok, valamint szakosztálybeliek, akik az egyesületnek is tagjai. 7. § első bekezdés: Alapító tag az, aki legalább 600 korona alapítványt tett vagy tesz az egyesület czéljaira — helyett alapító tag az, ki legalább 1000 korona alapítványt tett vagy tesz az egyesület czéljaira. 8. § első bekezdés: Évdijas tag az, ki magát 3 éven át évi 30 korona tagsági dij fizetésére kötelezi — helyett Évdijas tag az, ki magát 3 éven át évi 60 koronatagsági díj fizetésére kötelezi, második bekezdés: Felvételi díj fejében az évdijas tagok egyszersmindenkorra 1 koronát kötelesek befizetni — helyett Felvételi díj fejében az évdijas tagok egyszersmindenkorra 20 koronát kötelesek befizetni. Ugyanezen § 3., 4. és 5-ik bekezdése kimarad, tekintettel arra, hogy a pártoló tagság megszűntnek nyilvánítható s a szőlészetben és borászatban működők és alkalmazottak, mint az egyesület évdíjas tagjai szerepelnek. 10. § 1. bekezdése után pótlólag: kivételt képeznek azok a szakosztályok, melyek valamely érdekvédelmi czélt szolgálnak. Ezen üléseken az egyesület elnökén és ügyvezető igazgatón kívül csak a szakosztály tagjai és az egyesület igazgató-választmányának kiküldöttei vehetnek részt. 25. § 2. bekezdése után pótlandó: Az érdekvédelmi szakosztályok autonóm szervekként működhetnek saját szükségletüknek megfelelő szervezettel, helyi csoportokat alakíthatnak stb., mindenkor azonban az egyesület igazgató-választmányának felügyelete és ellenőrzése mellett és az általa jóváhagyott ügyrend alapján. (Egyúttal lásd 10. §.) Az érdekvédelmi szakosztály tagjai az egyesület pénztárába fizetik a tagdíjakat és esetleges különvagyonukat az egyesület kezeli. Az érdekvédelmi szakosztály titkára az egyesület valamelyik titkára. 27. § végére iktatandó: Az egyesület feloszlása esetén a szakosztályok is megszűnnek. 2324 A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének igazgatóválasztmánya, az egyesület összes tagjainak, valamint saját nevében legmélyebb részvéttel és megilletődéssel ad annak kifejezést, hogy szeretve tisztelt elnöke, méltóságos BEUMTMISÉLIA Jrm. kir. gazdasági főtanácsos, 33 éven át volt országgyűlési, illetve nemzetgyűlési képviselő f. hó 14-én Tállyán, Zemplén megyében, tevékeny és áldásteljes életének 73. évében, hosszas betegség után jobb létre szenderült. A megboldogult 18 éven át mint első alelnöke, kétév óta mint elnöke az egyesületnek, a legnagyobb ügyszeretettel és odaadással őrködött a hazai szőlőtermelők és borgazdaság érdekei felett és ez által az egész szőlőbirtokosság legmélyebb és el nem muló háláját érdemelte ki. Temetése folyó hó 16-án ment végbe Tállyán, ahol kihűlt tetemét a családi sirboltban helyezték örök nyugalomra. Dicső emlékét hálás kegyelettel fogjuk megőrizni! Budapest, (IX., Üllői út 25.) 1922. június hó 16-é (E hirdetési rovatban borügynökségek, borbizományosok és kereskedők, valamint termelők állandó nyilvántartását vezeti kéthetenként a „Borászati Lapok" kiadóhivatala.) Konkoly Thege Gábor bornagykereskedő, bankgaranczia mellett szállítja Bécsbe bizományba termelők borait és ezekre előleget folyósít. Budapest, VII., Barcsayutcza 11. Telefon: József 124—119. 2012 Magyar Élelmiszerszállitó és árukereskedelmi Részvénytársaság borosztálya, Budapesti V. ker., Mérleg-utcza 3. 1822 Részvénytársaság, Buda-1629 Magyar Borkereskedelmi pest, V., Vilmos-császár-ut 26. Magyar Mezőgazdák Szövetkezete borértékesitő osztálya, Budapest, V., Alkotmány-utcza 29. 1766 Wiedemannn és Éber, Budapest, VI., Andrássy-ut 9. Telefon: 15—10. 1752 Zerkovitz Oszkár, Budapest, IV., Eskü-ut 5. 1823 Dr. Baross Endre, Budapest, IX., Üllői-ut 25. sz. tokaji borokat ajánl. „Magyar Uriborok" Tokajhegyaljai Borkiviteli R.-T. Központi iroda, Budapest, V., József-tér 2/3. Telefon: 118—56. Pinczészet, Mádon. 1753 Pálinkafözönszök, hordógőzösök, hollandi borszürőgépek, Pasteurizáló készülékek Budapest, VII., Dohány u. 30. Telefon: József 126—43. Aranyéremmel kitüntetve. 1765 Bornyilvántartó füzet a „Pátria" nyom-Bortörvény (plakát) jában szerezhető árujegyzék !re' BudaPest' l x• Hrujegyzek ^ üllői_ut 25 szám. Pezsgőnyilvántartás (Köztelek.) 2184 BUDAPEST, VII., Dob-H. 101. Telefon: József 69—80. Pálinkafőző kazánokat állandóan raktáron tartok. 2144 Kérjen Árjegyzéket. H ANGVl\ sí H i a • v m « w t m ^ ^ • Termelő-Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet, m a Magyar Gazdaszövetség Szövetkezeti Központja • bármelyik községbe költségmentesen küldi ki Dj megbízottját, ahol fogyasztási és értékesítő szönvetkezetet akarnak szervezni. Mielőtt a mozgalmat megindítanák, forduljanak a kezde édményezők a ,,HANGYA" Igazgatóságához (Budapest, IX. ker., Közraktár utcza 34. szám). ^ P A „Hangya" kötelékében 1920. végén 3020 fogyasz-tási szövetkezet működött, melyeknek a „Hangya" az év folyamán egyezernégyszáz millió értékű árut it szállított. Földmivelő népünk erkölcsi emelkedésém nek és vagyoni gyarapodásának legbiztosabb esz- LJ köze a gazdasági szervezkedés. A termelés fejlesz- tése, az értékesítés kedvezőbbé tétele, a háztartási LJ és gazdasági szükségletek jutányosabb beszerzése csak a „Hangya" szövetkezetek útján érhető el. köszöntött be M. I. a Borászati Lapokhoz, mely védő akona úgy formájában, mint a levegő sterilizálásához használt anyag (folyadék, por, gyapot stb.) többszöri módosításával több változtatáson ment át, míg végre letűnt a napirendről. . Amint ezen első borászati szárnypróbálgatásból is látszik, M. I. nem pusztán teoretikus tollforgatásra, hanem gyakorlati reform munkára is vállalkozott, mihelyt valami új ágat karolt fel tevékenysége révén. Ezen időtől kezdve M. I. mind gyakrabban és gyakrabban látogatott el szerkesztőségünkbe, nekifeküdt az idejáró szaklapoknak, a szerkesztőség és MSzOE könyvtárának és igyekezett szőlészeti és borászati ismereteit kibővíteni. Ő félmunkát nem ismert, nem is akart végezni. Tanulmányozni kezdte a szőlőnövény boncz- és élettanát, táplálkozási viszonyait, a műtrágyákat, az oltás fiziológiáját, a metszést, a mivelési módokat, a termés feldolgozását, a bor kémiáját, a modern pinczészeti eszközöket és igy hozzászólhatott lassanként mindenféle szakkérdéshez, az ő eredeti, kutató, új utakat és czélokat kereső modorában, melyet gyönyörű nyelvezete és gazdag humora mindig élvezetessé tett. Amellett született kritikus és debatter volt, aki a közfelfogástól és a gyakorlatban kialakult véleménytől gyakran eltérő nézetét nem csekély elmeéllel tudta védelmezni és ha a szóharczban nem is maradt mindig felül, írásai sohasem voltak unalmasak és kétségtelenül hozzájárultak sok szakkérdés tisztázásához. Még több érzéket mutatott M. I. a közgazdasági kérdések iránt. Itt már nagy és sokoldalú műveltsége, a külföldi viszonyok állandó szemmeltartása még több sikert ígért fellépésének. Ő ezekbe is önálló, a mindennapi sablontól eltérő gondolatokat igyekezett belevinni és ezáltal néha sikerült neki egyik-másik kérdést helyesebb, a megoldáshoz közelebb vezető útra terelni. M. J.-t az ő feltűnő megjelenése a szőlészet és borászat szövevényes ösvényein, kezdettől fogva arra predesztinálta, hogy a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületében is hangadó szerepet vállaljon. Csakhamar egyik legszorgalmasabb tagjává lett az igazgató-választmánynak, aki nemcsak minden ülésre eljárt, hanem a legtöbb kérdéshez hozzászólott és eredeti felfogását nem ritkán érvényre is tudta juttatni. Különösen jó hasznát látta a MSzOE az irodalmi és közgazdasági szakosztályban, ahol nem egyszer előadóként vagy új javaslat benyújtójaként szerepelt. Az egyesület harmadik rendes közgyűlésén (1905-ben) már ő parentálta el meleg szavakkal az egyletnek oly korán elhunyt alelnökét, Baross Károlyt, kinek dolgozatait senki nagyobb figyelemmel nem tanulmányozta, mint dr. Molnár István és akire írásaiban, beszédeiben gyakorta hivatkozott. Molnár István az élő szónak is mestere volt. Akármiről beszélt, akármily témának támogatására vállalkozott, sohasem volt unalmas és sohasem volt agresszív, hanem mindig szellemes és a nemeket rendesen magának meghódítván, az általa képviselt ügynek gyakran tudott projektokat szerezni. A tőről metszett magyar humor volt gondolkozásának és beszédmodorának alapeleme, mely, természetesen, legjobban a fehér asztalnál érvényesült és a kongresszusok, kiállítások, értekezletek alkalmából szokásos bankettek nem lettek volna teljesek, ha Molnár István az ő sziporkázó szellemességével azokat nem fűszerezte volna. Molnár, különösen azóta, hogy mint gimnáziumi tanár nyugalomba vonult, teljesen az agrárirodalomnak és propagandának szentelte életét. Az öreg Köztelek-épület vonzotta és itt nemcsak mint „borász", mint „tyukász" és „méhész" próbált czikkeket elhelyezni, hanem megtalálta az utat a M. Gazdaszövetséghez is, ahol néhány évig, mint a „Gazdaszövetség" czímű lap egyik főmunkatársa és mint vidéki propagátor, új gazdakörök alakítására talált megfelelő hatáskört. A háború kezdete óta azonban munkaereje és képessége hanyatlani kezdett. A MSzOE ülései nem vonzották többé, a Borászati Lapok szerkesztőségét is mindinkább elkerülte. A kommunizmus óta mindössze egyszer találkozunk nevével lapunkban, amikor a tavalyi újévi számban írta utolsó czikkét „a többtermelés a szőlőmivelésben" czím alatt. Gondolatmenetének szárnyalása itt azonban már nem a régi, színei bágyadtak, nézetei a fáradt toll benyomását keltik. Súlyos anyagi gondok nehezedtek rá, amelyek elűzték Budapestről le Bácskába, ahol könynyebbnek vélte a megélhetést. Már régóta betegeskedett és a jó falusi levegő sem tudta elhasznált életerőit neki visszaadni. Néhány hét előtt visszajött Budapestre és itt is halt meg. 1311 1922. június 15.