Borászati Lapok – 75. évfolyam – 1943.
1943-05-08 / 19. sz.
ELFIFIZETÉSI DÍJAK: Egész évre 22 — P Fél évre ... 11*— P Negyed évre ... 6' 60 P Egyes szám ára 44 fillér A MAGYAR SZŐLŐSGAZDÁK ÉS HEGYKÖZSÉGEK ORSZÁGOS EGYESÜLETE HIVATALOS LAPJA FŐSZERKESZTŐ: PÁLINKÁS GYULA Budapest, 1943 május 8 Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest V., Báthory u. 22., II. em. Telefonszám: 111-175 FELELŐS SZERKESZTŐ : RÓNAY ERNŐ A MAGY. SZŐLŐSGAZDÁK ÉS HEGYKÖZSÉGEK ORSZ. EGYESÜLETE IGAZGATÓJA Svájci borkivitel írta : Zsigmond Ferenc kereskedelmi tanácsos A magyar bor előkelő helyet foglal el a világ borai között. Különösen tokaji borainkat ismeri Európa márévszázadok óta. De egyéb boraink is kedveltek és azok különleges zamata, valamint tüze, de különösen lágysága az, ami a külföldnek tetszik. Borkivitelünk évszázados múltra tekint vissza. Vevőink elsősorban északi és nyugati szomszédaink voltak. Főleg a lengyelek rajongtak a magyar borért és azt állították, hogy a magyar bor kezelését ők jobban érzik maguknál a magyaroknál is. „Hungaria nata Polonia educata" — Magyarország termelte, Lengyelország nevelte, — így szólt a régi mondás. A Svájcba irányuló magyar borkivitel azonban nem ilyen régi keletű. Ez a kis, német-francia-olasz törzsekből álló, de mindezektől különböző, egyéni jellegű köztársaság ugyanis a legnagyobb európai bortermelő országok, vagyis Olaszország és Franciaország között fekszik, de földrajzilag nem nagy távolságra van tőle a szintén bortermelő két állam: Spanyolország és Portugália sem. Ez az előnyös földrajzi helyzet lehetővé tette, hogy Svájc mindig onnan vegye borát, ahol abban az évben jó termés és következésképpen olcsó árak voltak. Ha meg éppen több országban volt jó termés, ugyancsak módjában volt a központi fekvésű ügyes Svájcnak olcsó és jó bort vásárolnia. Kereskedői értették a módját —és értik ma is, — hogy az egyes borexportáló országok egymás közötti versenyét, fokozzák és azokat újabb és újabb áldozatok hatására serkentsék. Svájcért érdemes volt áldozatokat hozni. Ez az ország kifejezetten borfogyasztó állam, mely a belső termelést az éghajlati és talajviszonyok miatt fokozni nem tudja. Miután pedig lakóinak száma és azok általános jóléte az ország kitűnő politikai helyzete miatt állandóan emelkedett, Svájc biztos, állandóan erősödő, teljesen komoly és pontosan fizető üzletfélnek számított. Svájc főleg a genfi tó partján termel bort, melynek minősége azonban a rövid tenyészidő miatt — kevés kivételtől eltekintve — gyenge. Terméseinek összmennyisége évi 500.000—700.000 hl. körül mozog és csak jó években közelíti meg az egymillió hl-t. Miután az évi szükséglet IV2—2 millió hl. körül van, a bevitel állandóan egymillió hl körül szokott lenni. Nagy mennyiség ez, különös tekintettel arra, hogy nem sokféle minőségből adódik, hanem úgyszólván egy-két fajta vörösborból áll, mert az ország fogyasztóközönségeinek ízlése csodálatosan egybehangzó. Fehér bort a belső termelés érdekében nem engednek be, mert Svájc maga kizárólag fehér bort termel. Az aránylag óriási méretű svájci borbevitelt egy tucatnál alig több nagy importőr cég bonyolítja le. Ezek kitűnően kiépített szervezettel és összeköttésekkel néha szőlő- és üzleti telepekkel rendelkeznek Francia -Olasz- és Spanyolországban és így állandóan pontosan tudják, hogy hol milyen termés várható, milyenek a készletek, milyen a kínálat és kereslet egymáshoz való viszonya és hogy alakulnak az árak. Mindegyik cégnek nagy befogadóképességű, villanyerővel működő korszerű gépekkel felszerelt pincéi vajrnak és hatalmas saját vasúti bortartány-parkja. Mihelyt az állandóan résen lévő megbízottak révén megállapították, hogy melyik országban lesz nagy szüret és így olcsó árak, rögtön táviratilag és telefonon nagy kötéseket létesítenek és a borostartányok végnélküli sora elindul Svájcból, hogy a mustot ,,azon melegében" hozza a nagy egységesítő pincékbe. Később, amikor a borok kiforrtak, megkövetelik az eladótól, hogy a vagonok százai által szállított borok színre, foktartalomra, savtartalomra, zamatra és vonatanyag (extract) tekintetében azonosak legyenek és a vételi mintának, valamint a szigorú svájci élelmiszertörvények következményeinek teljesen megfeleljenek. Ők ugyanis 1 dl-es apró minták alapján adják el a bort nagy vevőiknek és a feladóállomásról közvetlenül irányítják azt a vevő svájci állomására. A svájci bornagykereskedelemnek ez a nagy fejlettsége nagy feladat elé állítja a szállító cégeket is. Nem kis dolog 1000 és 1000 hl olyan bort szállítani, mely hajszálra azonos egymással, hiszen sokszor még a termelőnek sincs (különösen nálunk) két tökéletesen egyforma bora. Feltétlenül szükség van nagy műszaki felkészültségre, szakértelemre és nagy tőkére. • V . : A magyar borkereskedelem bizony sokáig nem rendelkezett a svájci értelemben vett műszaki felkészültséggel és tudással, de földrajzi helyzete miatt is nehéz volt versenyezni a Svájccal közvetlenül szomszédos, fejlett borgazdasággal rendelkező Francia- és Olaszországgal. Néhány olyan évnek kellett jönnie, mikor ezek a szomszédos államok gyenge termésük miatt nem tudtak, vagy csak drágán tudtak volna szállítani. Ugyanekkor a jó magyar termés lehetővé tette a magyar bor svájci kivitelének megkísérlését. Az első háború után az önállóvá lett magyar pénzügyi gazdálkodásnak szüksége volt a nemes valutát jelentő svájci frankra. Így maga az állam ösztökélte a magyar borkereskedelmet minél jobb berendezésre és a svájci piac állandó ostromlására. A magyar borexport-kereskedelem rátermettségét dicséri, hogy ez a munka nem maradt eredmény nélkül. Svájc megismerte és megkedvelte a magyar bort. Különösen az alföldi kadarkákat becsülik nagyra, melyet ők „rosó"-nak hívnak. Az évenkénti kivitel 100—200 ezer hektoliterre is rúg, ami szívós munkával és a minőségek fokozásával feltétlenül emelhető. 1940. és 1941. évben — sajnos — Magyarorszának rossz bortermése volt és így kivitelre alig jutott. 1942-ben végre jó minőségű és a közepesnél nagyobb mennyiségű borunk termett úgy, hogy a háború nehézségei ellenére újból felvehettük kapcsolatainkat régi, kedves svájci vevőinkkel. A kötéseket megkönnyítette, hogy Franciaország mai állapotában a versenyben nem tud részt venni és Olaszország is csak kisebb szállításra vállalkozik. A legteljesítőképesebb pillanatnyilag Spanyolország, mely a polgárháborúk következményeit lassan leküzdve, az újjáépítéshez fogott, amihez nagy szüksége van nemes valutára. Szüret óta közel 400.000 hl bort adott el Svájcnak. A szállítás a megszállt Franciaországon keresztül kissé vontatottan történik ugyan, de eddig még meg nem akadt. Mindezek ellenére az óvatos svájciak minden eshetségre számítva, a lényegesen drágább magyar borbóvedtek nagyobb mennyiséget, nehogy a spanyol szár megakadásával végleg bor nélkül maradjanak. Az 1942. évi magyar ír kitűnő minőségű, szép színű és bizonyára újabb níveket szerez a magyar bornak. Egyre szaporodik tehát a magyar borok külföldi kedvelőinek száma, amire nagy szükségünk lesz. Ha ugyanis a háború befejezése után ismét lesz bőven rézgálic és munkáskéz, a magyar bortermelő bizonyára hatalmas termésrekordokat fog elérni. Ebből a nagy többtermelésből csak akkor nem származik árzuhanás, ha az értékesítés útjai készen állanak. Ilyen szempontból van nagy jelentősége a magyar borkereskedelem svájci munkájának is. — •••••—• ifTiwik. m hihihi — — — .. A pince felmelegedésének hatása a borokra irta : Szabó István kísérletügyi igazgató. A pince tavaszi, illetve nyári felmelegedése többféle kihatással van a benne raktározott borokra. Ezek közül a következők érdemelnek említést: 1. Térfogatnövekedés a bor felmelegedése következtében. Hogy ennek nagyságáról megfelelő képet alkothassunk magunknak, közlöm a Kurmann által talált számadatokat, amelyek egy 9'14 súlyszázalékos, 2'02 gr extrakttartalmú és 0'996 súlysúlyú borra vonatkoznak. Ezen bor 1 hl-ének térfogata a következő mértékben növekedett: 0 fokról 6'25 C°-ra való felmelegedésnél 201 cm3-el, 0 fokról 12'5 C°-ra való felmelegedésnél 8679 cm3-el, 0 fokról 187,') C°-ra való felmelegedésnél 209'47 cm3-el, 0 fokról 25.00 C°-ra való felmelegedésnél 357 91 cm3-el, 0 fokról 31'25 C°-ra való felmelegedésnél 539*47 cm3-el. Minél magasabb egy bornak alkoholtartalma, annál nagyobb a kiterjedési különbség. A boroknak ezt a térfogatnövekedését tekintetbe kell venni olyan rossz pincékben, melyek levegője télen erősen lehűl, nyáron viszont erősen felmelegszik. Fontos ennek figyelembevétele a nyári melegben történő borszállításoknál is, amikor tanácsos a hordókban pár liter űrt hagyni a bor kiterjedésére. 2. Szénsav elillanás. Tudjuk, hogy az erjedés alkalmával a cukorból szesz és szénsavgáz keletkezik. A szénsavnak egy része eltávozik, más része a borban oldva marad. A folyadékokban oldott gáz mennyisége függ a hőmérséklettől és a nyomástól, mégpedig alacsonyabb hőmérsékleten több gázt tud oldani a folyadék, mint magasabban és magasabb nyomás mellett többet, mint alacsonyabban, így könnyen érthető, hogy a felmelegedő pincében a magasabb hőmérsékletet átvevő bori hól a fölöslegben lévő szénsav eltávozik. Ha tehát azt látjuk, hogy borunk a melegebb idő beálltával nyugtalankodik, megmozdul, nem kell mindjárt erjedésre gondolni. Emelkedő hőmérsékletű pincében vagy alacsonyabb légnyomás mellett ne fejtsünk, mert a szénsav eltávozása folytán borunk mozgásba jön, felkavarodik S nem lesz fényes és tiszta. A borok derítésénél ugyan csak figyelemmel kell lenni erre a körülményre s ilyen mozgásban levő bort ne derítsünk, mert a derítési csapadék nem ülepszik le. Várjuk meg, míg a bor megnyugszik. 1 . 3. Utóerjedés. A zajos erjedés befejeztével, ami jelentékeny melegfejlődéssel igen rövid idő alatt játszódik le, a korban még csekély, 100 cm 3 kint kb. 0'4—0'5 gr, de néha 1—2 gr cukor is marad. Ez a cukormaradék az utóerjedés folyamán tökéletesen ki szokott erjedni. Az utóerjedés rendesen közvetlenül követi a zajos erjedést, csak annál lényegesen lassúbb. Ha a pince lehűlése miatt az utóerjedést nem követi közvetlenül a zajos erjedés, vagy ami már rosszabb eset, maga a zajos erjedés valamely okból megakad, akkor a pince felmelegedésénél el lehetünk rá készülve, hogy a ki nem erjedt cukor újra erjedésnek indul. Ez esetben igyekezzünk a bor erjedését megkönnyíteni, mert az ilyen 1—2 százalékot tartalmazó bor mindig kellemetlen. Megkönynyíthetjük az erjedést olyan módon, hogy a bort nyíltan átfejtjük, amikor is a szénsav egy része eltávozik s a bor oxigént vesz fel. A szénsav kismértékben akadályozza az erjedést, az oxigén ezzel szemben elősegíti azt. 4. Ez utolsó pontban röviden megemlékezem azon két borbetegségről, amelyek fellépésének egyik tényezője a felmelegedett pincelevegő. Ezek a virágosodás és az ecetesedés.