Abaúj-Torna vármegye és Kassa (Magyarország vármegyéi és városai, 1896)

KASSAI NÉPSZOKÁSOK ÉS BABONÁK - Bálosok

203 Kassai népszokások és babonák. regula" elnevezés onnan eredt, hogy bizonyos szabályok szerint kellett e tánczot lejteni. A sub regulát különösen a kőmivesek és ácsok meg a mészárosok bálján járták s általában csak az iparos osztályban volt honos. Az úri körökben nem ismerték, noha az urak is szívesen látogattak el koronkint a sub regulákra. A sub regula táncz alakja leginkább a polonézzal hasonlítható össze. A táncz rendezőjét a bálbizottság saját emberei közül választotta. Az ille­tőnek jó tánczosnak, déli legénynek és erélyes rendezőnek kellett lennie. A rendező atillában és ez alkalomra készült díszes kalpagban állt a sor élére. A kalpagot több színes szalag, gyöngysorok ékítménye és tollforgó díszítette. A rendező jelvénye széles nemzeti színű szalag volt, melyet vállán átvetve viselt. A sub regulát tánczoló leányok nem ültek, hanem sorban kellett álla­mok. Nagy kitüntetés volt annak, a­ki megkezdi a forgást, vagyis a­kit először szólított tánczra a rendező. Éjfél előtt csak a hajadonok vehettek részt a tánczban , éjfél után az aszonyok is tánczolhattak. A czigányok a terem közepén helyezkedtek el, s a rendező kiválaszt­ván párját, megadta a jelet a sub regulára. Megjegyzendő, hogy imádott­ját soha sem választhatta. Erre is volt szigorú regula. A rendező tánczát, mely sajátképen nem volt egyéb, mint a sub regula táncz dallamára lejtett séta, egyedül járta párjával. Mikor így körülsétálták a termet, a rendező ahhoz a legényhez vezette a leányt, a­kinek a nevét megsúgta neki. A többi leánynak már a rendező választott párt, tetszése szerint. Valószínű azonban, hogy eleve meghallgatta kinek-kinek titkos kívánságát. A sorba állott párokat a rendező vezette. A táncz megnyíltakor pénzt dobáltak a czigány elé tett tányérra, mert belépti díj nem volt ezeken a mulatságokon. A sub regula eltartott egy-két óráig, néha tovább is. A rendezőnek gyakran szűk volt a terem s kivezette a tánczoló párokat, mint később a négyes utolsó figurájában is szokás volt, a mellékhelyiségekbe, sőt a sza­badba, a hóba is. A sub regula melodikus dallamát a „Tábor" városrész czigányai közül már csak egy-kettő ismeri. Nemsokára feledésbe merül egészen. A „Magyar­ország Vármegyéi és Városai" szerkesztősége lejegyeztette e dallamot a czigány játéka után, Káldy Gyula átírta zongorára s ebben az alakban közöljük. Saját­ságos, lengyel és magyar motívumokból ötletszerűen egybeszőtt, különös ritmusu, 3/4, mi ütemekben hirtelen változó dallama táncz ez. A sub regula vége mindenkor a csárdás volt. A sub regulás mulatság rendesen egy hétig tartott. Ha egy nap az egyik kidőlt, eljött másnap. Pénteken szünetet kellett tartani, mert bojt volt, valamint a rendezőnek sem volt szabad imádottját választani az első, a forgós tánczra, nem volt szabad a többi legénynek sem imádottját válasz­tani az utolsó estéig. Ekkor pattant ki minden titok, mert ez volt a szerel­mesek estéje s ki-ki szive választottjával tánczolt. S a kinek nem jutott, vagy a ki nem választhatott, azt is szigorúan megregulázták. A terem falán, színes szalagon függött egy nagy lyukas fakanál, a „csapó". A „lézengő bálosarcát" (mai értelemben rendezők) e lyukas kanállal serkentette tánczra a főrendező. Ki erre sem forgatta meg a lányokat, neve följegyeztetett, s a bál után illendőképen megfenyítették. Az erre kisze­melt bíróság egy hatalmas legény által bizonyos számú botütéseket méretett a lomha vagy borszerető bálosra. Mivel a bál költségei igen megviselték a bálosok (bálrendezők) kasz-Balosok.

Next