Gömör-Kishont vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1903)

IRODALOM, TUDOMÁNY, MŰVÉSZET - Terhes Sámuel - Terhes Sámuel - Terray Gyula - Terray Pál - Teschler György - Tompa Mihály

Terhes Sámuel, 400 Irodalom, tudomány, művészet, Terhes Sámuel Terray Gyula, Terray Pál, Teschler György, Tompa Mihály, Terhes Sámuel id., ev. lelkész, szül. 1783 nov. 25-én, meghalt 1863 január 7-én Rimaszombatban. 1809-ben mint lovas tábori pap részt vett a nemesi felkelésben. 1810-ben nagyfalusi, 1821-ben pelsőczi pap lett, honnan hat év múlva Kassára s 1836-ban Rimaszombatba hivatott meg. A gömöri ref. egyházmegyében 13 évig viselte az esperesi tisztséget s 1859-ben nyuga­lomba vonult, mely évben a város nagy ünnepélyességgel ülte meg hivata­loskodásának 50-ik évfordulóját. Irodalmi működését Kassán kezdette meg, mint a „Felsőmagyarországi Minerva" munkatársa, azonban műveinek leg­nagyobb része az Athenaeumban látott napvilágot. Ő volt első fordítója az Alkorán-nak. Midőn ungvárnémeti Tóth László, görög epigrammáiban, költői képzettségét kétségbe vonta, héber epigrammákkal válaszolt. Mint dalköltő a jobbak közé tartozott, jóllehet neve nem lett országos hírű. Az ötvenes években sokat énekelték: „Nem úgy van már, min­t volt régen", „Megvirrad még valaha" kezdetű hazafias népdalait. Egyéb művei: Zira, vagy az én tüzem, népies költemények, Szurony, hazafias versek. Terhes Sámuel, jogi doktor, lapszerkesztő, szül. Rimaszombatban. A jogtudományi doktorátus letétele után Rimaszombatban telepedett le s jelen­leg a „Gömör-Kish­ont" szerkesztője. Hivatásos író, ki nemesebb törekvéseinek és határozott tehetségének máris figyelemre méltó jeleit mutatta be 1901-ben megjelent beszélyfüzetével, melynek bevezetését Lőrinczy György írta. Történeteit gondos megfigyelés s a humoros előadás iránt való érzék jel­lemzik. A „Gömör-Kishont"-ban tárczákat, elbeszéléseket, költeményeket ír. Önálló munkája: Igaz történetek. Rimaszombat, 1901. Terray Gyula, született 1834. év november 16-án Vizesréten. Tanulmá­nyai bevégezte után Szécsényben, Nyíregyházán kápláni és tanítóképezdei tanári, Nandráson rendes lelkészi, Rimaszombatban tanári, majd Salgó-Trajánban, Sajó-Arnóton, Süvetén rendes lelkészi állást töltött be.­­Jelenleg Rozsnyón működik. Hitsorsosai, méltányolva képességeit és munkásságát, az egyházi tisztségek fokozatain a főesperesi állásba juttatták, sőt a püspöki állásra is jelölték; most pedig, mint az egyházkerület hivatalának legidősebb főesperese, a püspök törvényes helyettese. Hazafias érzületét jellemzik, hogy két tót egyházat megmagyarosított, Süvetén a magyar óvoda alapját meg­vetette, Hámosfalván azon ifjú párok számára, kik magukat magyarul esket­tetik, alapítványt tett. Egyike volt azoknak, kik a kishonti egyházmegyében felburjánzott pánszlávizmus megtörésére kiküldettek, a saját egyházmegyéjé­ben pedig a magyarosodást hathatósan előmozdítja. Szülőhelyén és működési helyein számos alapítványt tett és gyűjtött. Az egyházkerületi pénzügyi bizottság egyházi elnöke, az eperjesi és pozsonyi theológiai akadémiák bizott­sági tagja, az egyetemes, vagyis a legfelsőbb egyházi törvényszék bírája. Terray Pál, orvos-doktor, szül. Vizesréten 1861-ben. Jelenleg egyetemi magántanár s a budapesti klinikán a mellkasi szervek betegségeinek gyó­gyításával foglalkozik. Nagyobb munkái : A levegő oxigén-tartalmának befolyása az anyagcserére. Budapest, 1897. A diaetika tankönyve. Budapest 1900. A szervetlen sók jelentőségéről, a szervezet anyagcseréjében. Akadémiai pálya­munka 1902. I.Teschler György, a körmöczbányai állami főreáliskola tanára, szül. Vernáron. Életrajzi adatait már a Bars vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. Irodalmi működése rendkívül kiterjedt és különösen a természettudományok terén fejt ki nagy és hasznos tevékenységet. Szakczikkeinek a száma oly nagy, hogy azokat mind felsorolni alig lehet. Czikkeit és tudományos érte­kezéseit az ország és a külföld legelőkelőbb szaklapjai közlik. Tompa Mihály, ev. ref. lelkész, Petőfi és Arany mellett a magyar népies költői irodalom legnagyobb alakja. Született Rimaszombatban 1817 szept. 18-án, meghalt Hanván 1868 július 30-án. Családja a Székelyföldről származott a borsodmegyei Igriczibe, honnan a költő atyja, mint csizmadia-mester, Rima­szombatba költözött s itt nőül vette Bárdos Zsuzsannát. E házasságból szü­letett T. Anyját már kétéves korában elvesztvén, Igricziben lakó nagyszülői vették gondjaik alá s az odavaló iskolában, Bihari György iskolamesterrel taníttatták, ki miután felismerte a fiú szép tehetségét, rábírta az öregszülőket arra, hogy unokájukat adják be a sárospataki kollégiumba. Itt végezte el gim­náziumi tanulmányait, a theologiát s a jogi kurzust is. Tanulói pályája alatt

Next