Heves vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1910)

HEVES VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - VII. A REAKCZIÓ ÉS A NEMZETI KÜZDELMEK - Az 1830-iki követi utasítások - Az 1831-iki kolera - A tisztviselői hatáskör szabályozása

599 Heves vármmegye története. Az 1830. évi szept. 8-ára a trónörökös megkoronázása czéljából össze­hívott országgyűlésre Földváry Ferencz első alispánt és Dobóczky Ignáczot — az 1828. évi tisztújítás bukott alispánjelöltjét — választották meg követekül. A kilencz pontba foglalt követutasítások lényegesebb részei, hogy a ,,nemzet díszé­nek fenntartására az 1807. évi 1. t.-cz. korlátai között az ujonczokat ajánlják meg s hogy a vármegyék előtt magyar nyelven lefolytatott perekben a felsőbb bíró­ságok is magyarul ítélkezzenek. (1830­. év 921. vmjkl.) Az okt. 4-iki gyűlésből adott pótló utasításokból feljegyzésre méltó a rendek amaz óhaja, hogy a regni­koláris bizottságok munkálatainak tárgyalására a jövő évi októberben tartandó országgyűlés Budán vagy Pesten legyen s itt országház épüljön. A követek a következő évi febr. 24-iki megyegyűlésen számoltak be működésükről s ugyanekkor alakult meg ama küldöttség, mely a regnikoláris bizottság operátumait volt hivatva tárgyalás alá venni. Az országgyűlés megaján­lása következtében a kettős vármegyének béke idejére 743, háború esetére újabb 531 újonczot kellett kiállítania. (1831. év 1. vmjkl.) A rendeknek csupán az volt a jogos kívánsága, hogy az ujonczozás ezentúl ne erőszakos fogdosással, hanem sorshúzással történjék. Minden községben írassanak össze az alkalmas egyének s ezek közül sorshúzás útján választassanak az újonczok, úgy azonban, hogy egy apának csupán egy fia vétessék be. (1831. év 401., 600. vmjkl.) Az országos bizottságok munkálatainak tárgyalására az 1831. év őszén kellett volna összeülnie az országgyűlésnek. De nem ülhetett össze a bekövet­kezett kolerajárvány miatt. Mind a kormány, mind a vármegyék minden kép­zelhető intézkedést megtettek, hogy e rettenetes kórt elnyomják. A vármegyének rendes részbizottságot küldöttek ki, mely permanencziában volt s a szeptemberi megyegyűlést megelőzőleg 46 ülést tartott. A vidék királyi biztosaként báró Vay Miklós szerepelt. A poroszlói és roffi révekhez s a szandai pusztára biztosokat és orvosokat rendeltek, hogy a Máramarosból a Tiszán érkező tutajosokat vizsgálat alá vegyék. A magánréveken a forgalmat teljesen betiltották. Midőn pedig a rész Szabolcs vármegyének a Tiszához közel fekvő községeiben, sőt a borsod­megyei Mezőkövesden is mutatkozott, a mezőtárkányi és maklári határokon állandó őrséget szerveztek azzal a szigorú utasítással, hogy Mezőkövesdről és Borsod vármegye gyanús helyeiről a felsőtárkányi és apátfalvi utakon, Gömör vármegyéből pedig a mátrai járáson keresztül senkit be ne bocsássanak Egerbe. A betegség felismeréséről, a betegek kezeléséről, a holtak eltemetéséről s általában a czélszerű óvóintézkedésekről népies füzeteket bocsájtottak ki, s a lakosok között 1000 példányban elterjesztették. De minden erőfeszítés kárba veszett, a szörnyű nyavalya csakhamar el­harapódzott nálunk is. Tetézte a szerencsétlenséget az itt-ott elterjedt balhit, hogy a hatóságok intézkedései a nép romlására törnek. Az első megbetegedés június 27-én Heves községben fordult elő, hol 458 be­teg közül 139 halt meg, majd 29-én több tiszamenti községben, különösen Porosz­lón, hol 771 megbetegedés, 207 haláleset volt. Nagyobb méreteket öltött a beteg­ség Törökszentmiklóson, hol 1325 beteg közül 608, Szolnokon, hol 1048 beteg közül 596, Gyöngyösön, hol 1518 beteg közül 614, Mezőtúron, hol 2113 beteg közül 1023 pusztult el. Egerben július 21-én lépett fel s itt a betegek száma 419, a halottaké 211 volt. Szeptember végéig a vármegye 111 községében 17692 beteg közül 7537 halt meg. Az utolsó megbetegedést Bátorban észlelték, de itt már csak 3 ember betegedett meg. A vármegye elhatározásából Bozsik Károly részletes kimutatást készített melyben községenként fel van tüntetve a betegség keletkezésének ideje, az összes betegek, felgyógyultak, meghaltak száma. (1831. év 1365. vmlsz.) Eltelt ismételten három esztendő s a rendeknek újból restaurálni kellett. Mielőtt azonban újítószéket tartottak volna, a megválasztandó tisztikar részére utasításokat készítettek. A tisztviselők jogait és kötelességeit eddigelé csupán a konkrét esetekben hozott vármegyei határozatok s a régi gyakorlat szabályozták ; az 1831. évben adott tiszti utasítások a mai értelemben vett szervezkedési szabályrendeletnek tekinthetők. Az akkori közigazgatás hű képét tárják elénk! Minden rangú és rendű tisztviselőről megtudjuk, mi volt a joga és kötelessége. Az első alispánnak, a fenyítő törvényszék elnökének, kötelessége volt a vármegyét többször bejárni, a pana­szokat orvosolni, utakra, hidakra, epres kertekre, a rabokra felügyeletet gyakor Az 1830-iki követi utasítások. Az 1831-iki kolera. A tisztviselői hatáskör szabályozása.

Next