Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 2. kötet (Magyarország vármegyéi és városai, 1911)
KISKUNHALAS - A Kunság eladása - II. Rákóczi Ferencz
Kiskunhalas. 407 nekik, hogy a tanácsbelieket jobban megbecsüljék, szavukat megfogadják, különben az ellentállókat halálig fogja korbácsoltatni. Ugyanez évben Esterházy nádor megerősítette a halasiakat Rekettyés, Eresztő és Karapály puszták birtokában. Lipót király pedig meghagyta Pest vármegyének, hogy Halast, mint a Kunsághoz tartozó várost, a maga portái közé fel ne vegye s a vármegyei összeírásokból hagyja ki. 1697 február 1-én Lipót király a halasszéki kunok régi szabadalomleveleit, melyeket Szerdahelyi György, V. László, I. Mátyás és II. Ulászló állított ki részükre, újból átírta és megerősítette. (Királyi Könyvek XXIV. 224.) E sok kiváltságlevél ellenére a jászkunok kiváltságos állásának napjai ekkor már meg voltak számlálva. A Jászkunság értékesítése 1699-ben már befejezett dolog volt, csak módozataival nem voltak még tisztában. Hogy a Kunság értékét megállapíthassák, a budai kamarai adminisztrátor még ebben az évben megkezdte a jászkunok összeírását s a terület becslését. Ez összeírás szerint Halason 93 gazda, összesen 305 lélek lakott, a város évi jövedelmét pedig Pénz János Kristóf egri kamarai prefektus 2614 frt 07 dénárra becsülte. Ez alapon számították ki a város határának értékét. Az összeírás és a becslés általános aggodalmat keltett a jászkunok között, a kik féltékenyen őrizték kiváltságos állásukat s csakhamar megtalálták védőjüket Sötér Ferencz alispánban, aki az összeírás befejezése után tartalmas emlékiratban igyekezett meggyőzni a kamarák és a kanczellária urait, hogy a Jászkunságnak, mint koronajószágnak elidegenítése s a jászkunok századokra visszanyúló kiváltságainak elkobzása törvényeink lábbal tiprása. Sőtér közbenjárása azonban már nem segített a jászkunokon. 1701-ben a budai kamara értesítette őt, mint a jászkunok alkapitányát, hogy a jászok és kunok minden kiváltságát eltörölték, ennélfogva felhívja a halasiakat, hogy ezentúl kötelesek mindenféle közmunkát végezni és dézsmát fizetni. A német lovagrend már 1701-ben tárgyalt Kolonics érsekkel, mint az új szerzeményibizottság elnökével, hogy egykor Magyarországon brit javait visszanyerje. E tárgyalások folyamán Kolonics váratlanul felajánlotta a Jászkunságot a német lovagrendnek. Az alkut az 1702 január—márczius havában megtartott tárgyalások után csakugyan meg is kötötték. Esterházy Pál nádornak közvetetlenül a szerződés megkötése előtt két nappal megkísérlett közbelépése már semmi eredménynyel sem járt. 1702 márczius 22-én Lipót király a Jászkunságot, közte Halas városát is, 400,000 forintért a német lovagrendnek adta el s a lovagrendet 1702 június 2-án iktatták be Halason a Kiskunság birtokába. Az új földesúr azonban nem sok hasznát látta e birtokának. Közbejött II. Rákóczi Ferencz szabadságharcra, mely hosszú időre megakadályozta a német lovagrendet, hogy földesúri jogait a halasiakon gyakorolja. Rákóczi felkelésének hírére 1703 nyarán egyszerre háromfelől is intéztek Halas városához rendeletet. A budai vár parancsnoka meghagyta nekik, hogy a vár erődítésére 12 embert és egy szekeret állítsanak ki, akiket minden 8 nap múlva másokkal kell felváltani. Báró Globitz Frigyes János, Szeged parancsnoka, 8 szekér szénát vagy ugyanannyi szekér élelmet követelt a halasiaktól. Reinach, a szolnoki vár parancsnoka meg a vár megerősítése czéljából közmunkaerőt rendelt ki a város polgárai közül. Eközben a kurucz had szinte feltartóztatlanul közelgett a Duna—Tisza közére. Szolnok elfoglalása után a kuruczok egy csapatja Deák Ferencz, Szőcs János, Borbély Balázs, Várady János deák és Mócsy János vezérlete alatt október 3-án Halasra érkezett, hol tábort ütött. Báró Kyba tábornok, a bródi és a szávamelléki parancsnok, értesülvén a kurucz had közeledtéről, Szegedről Halas felé vette útját s a bácskai ráczok támogatásával megtámadta a Halasnál tanyázó kuruczokat. A csata, melyben Kyba báró is elesett, a kuruczok vereségével végződött . Deák Ferencz, a kuruczok vezére, csapatával Kecskemétre vonult vissza s onnan írt a városi tanácsnak, hogy értesítse, hányan estek el a kuruczok közül. A csatában elesett 234 kurucz vitézt a szegedi parancsnok rendeletéből a halasiak összehordták s egy verembe temették, felettük egy halmot emeltek, melyet mai napig is kurucz-halomnak neveznek. Kevéssel e csata után a ráczok támadták meg Halas városát és határából az összes lábasjószágot elhajtva, a város becslése szerint 70,000 tallér kárt okoztak. Hogy a kóborló kurucz katonaság részéről a várost támadd ne érje, a halasiak 1704-ben Rákóczi Ferencz fejedelemtől, továbbá Bay László ezredestől és Turók András jászkun kapitánytól menedéklevelet nyertek. Ebben az évben a város egyfelől Rákóczi egri táborába, másfelől Horváth Sámuelnek, a földvári kurucz A Kunság eladása. II. Rákóczi Ferencz.