Pozsony vármegye és Pozsony (Magyarország vármegyéi és városai, 1904)

IRODALOM, TUDOMÁNY, MŰVÉSZET - Artner Mária Terézia - Ballus Pál - Bánfi János

Irodalom, tudomány, művészet. 409 lemtől fölizgatott kedélyeket. Az ellenzék vezérei, Kossuth és Bat­thyány Lajos gróf, nemcsak a kor­mányrendszert ostromolták, támadá­suknak személyes éle is volt Ap­ponyi ellen. Apponyi viszont az ellenzék egy részének, különösen Szentkirályinak és Lónyaynak a megnyerésével igyekezett Kossuth tekintélyét aláásni. Ez nem sike­rült, a zavar egyre nagyobb lett és Apponyi már csak az országgyűlés föloszlatásában, vagy legalább a hallgatóság megzabolázásában lá­tott orvoslást. A februáriusi forra­dalom kitörése véget vetett mind e terveknek. Apponyi a válságos már­cziusi napokban súlyos beteg volt és csak miután fölépült, hallott a forradalomról, bukásáról s a minisz­térium kinevezéséről. Az új alakulás nem bírta rokonszenvét, de arra sem volt megnyerhető, hogy mint kir. biztos, teljes hatalommal segítse elnyomni Magyar­országot. Barátjával, Jósika Samuval együtt még Olmützben is a történelmi jog érdekében működött, míg Schwarzenberg és Bach rendszere teljes diadalra nem jutott. Az 1849—60 közötti éveket teljes elvonultságban töltötte, de ha alkalma nyílt, nem mulasztotta el a kormány férfiait, különösen Albrecht főherczeget, Magyarország jogaira figyelmeztetni. Először a megerősített birodalmi tanács juttatott Apponyinak és elvtársainak ismét módot nézeteik érvényesítésére. Az októberi diploma után őt bízták meg, mint országbírót, a magyar törvénykezés újjászervezésével, majd kir. biztosként az 1861-iki országgyűlés vezetésével. Országbírói méltóságát az országgyűlés sikertelen befejezése után megtartotta és féltékenyen őrködött a magyar igazságszolgál­tatás függetlenségére a bécsi hatóságokkal szemben. Befolyását nem szűnt meg a kiegyezés érdekében érvényesíteni. Különösen nevezetes az 1862. év végén kidolgozott emlékirata, melyben Magyarország részére paritást és felelős minisztériumot követel és a közügyek körét és kezelési módját igyek­szik kiszabni. Ez az emlékirata nem vezetett czélhoz és ő kénytelen volt 1863. ápr. 3-án állásáról lemondani. Fáradozásának mégis lényeges következése volt a kiegyezés későbbi menetére nézve. A perszonális unió hívei, az 1847—48-iki törvények teljes érvényességének követelői és másfelől a biro­dalmi politikának, az összeolvasztásnak előmozdítói között állva, biztos állam­férfiúi számítással kitűzte a talajt, melyen Magyarország joga és a monarchia hatalma megállhatott. Munkája: Antritts-Rede, gehalten in der General-Versammlung des katholisch-politischen Casinos zu Pressburg, 1872. Toldy István a Magyar politikai szónoklat kézikönyve I. kötetébe a Szólás-szabad­ság czímű 1840-ben tartott beszédét vette föl. Apponyi pályájára, jellemére fényt vetnek az ismert emlékiratokon és történeti műveken fölül, József nádorral, István nádorral és Széchenyivel váltott levelei, továbbá nagy­becsű, de — sajnos — csak 1849-ig terjedő emlékiratai. Artner Mária Terézia, írói nevén Th­eone, költőnő. Született Szempczen 1772 ápr. 19-én. Első költeményei Till Máriáéval együtt: Feldblumen, ge­pflu­cht auf Ungarns Fluren. — Ujabb költeményei és öt színműve Kassán jelentek meg. Ballus Pál, pozsony városi tanácsos, szül. 1783 decz. 18-án Modorban. Megh­. 1848 ápr. 30-án, Pozsonyban. Munkái: 1. Beschreibung der königl. Freistadt Pressburg­ und ihrer Umgebungen. Pressburg, 1822. — 2. Beschreibung der, den Obstbaumen in hiesiger Gegend schadlichsten Raupenarten. U. ott, 1830. — 3. Pressburg und seine Umgebungen. U. ott, 1832. — 4. Ge­schichte der Entstehung und Gründung des Waisenhauses in Pressburg. U. ott, 1833. Bán­fi János, családi nevén Wolfshörndl, szül. Bazinban 1851 szept. 8-án. Előbb a csallóköz-somorjai felső leányiskolánál, majd ugyanott a polg. fiú­ Artner Mária Terézia. Ballus Pál: APPONYI GYÖRGY GRÓF.

Next