Somogy vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1914)
KÖZOKTATÁSÜGY - II. KÖZÉPISKOLÁK - A nyilvánossági jog megvonása - A nagy-gimnázium - Újabb átalakulások
Közoktatásügy 287 2 rendes tanár mellé harmadikat is választottak, de mert a tanárok fizetése így is csekély volt, a képesített lelkész-tanárok szívesen cserélték fel tanári állásukat a jobb javadalmazású lelkészivel, mert a 8 évi tanfolyam tanítása terhes szolgálat is volt. Önvédelmi harczunk küzdelmes ideje, az 1848—49-es nagy idők viharai nem zavarták meg a csurgói gimnázium működését és bár átvonult a kis városon Zeisberg ezredes, a drávaparti Kotoriról pedig behallatszott a gimnázium tantermeibe a győztes Perczel Mór ágyúinak dörgése, a tanítás mégis tovább folyt. A szabadságharcz elteltével új, de szomorú korszak következett a csurgói liczeum, majd „oskola" s gimnázium néven szerepelt intézetre. A közoktatási cs. kir. minisztériumnak 1851-ben kiadott „Entwurf"-ja kivetkőztette az intézetet a 6 osztályos gimnáziumi jellegéből, 4 osztályúvá fokozta le, megvonta tőle a „gimnázium" nevezetét is, sőt nyilvánossági jogától is megfosztotta, aminek következtében a tanulók száma, két év múlva, 33-ra apadt. A gimnázium kormányzótestülete, élén Saradi Károly alsoki lelkész-tanárral, egyházmegyei inspektorral, szívós küzdelmet folytatott a csurgói gimnázium nyilvánossági jellegéért, ámde hiábanjelentkezett 3 tanulójával Sopronban érettségi vizsgálatra is, elutasították őket. A törhetetlen Sarkadi nem nyugodott. 1853—54-ben 5, majd 1855—56-ban 6 osztályúvá fejlesztették a gimnáziumot, előbb 4, majd 5—6 tanárral. Az 1850-es évek végén, a kormány a tanárok képesítését igazoló oklevelek bemutatását is követelvén, a 6 tanárt lelkészi képesítéssel igazolták. Az akadékoskodó kormánynyal szemben ekkor azt kérte az egyházmegye, hogy gimnáziuma, magánjellege mellett, legalább tanítókat „képesíthessen" a két felső osztály tanulóiból. A Helytartótanács ezt sem engedte meg, hanem utasította az egyházmegyét, hogy 4 osztályú algimnáziumot állítson be, 6 alkalmas, kellőképen díjazott tanárral és egy előkészítő osztálylyal, így reménye lehet, hogy nyilvános algimnázium marad. A tanári kar, csekély 300 frt díjazása ellenére is, mind több és több feladatot vállal; tanítja a testgyakorlást, rajzol, behozza a nyilvános osztályozási naplót, hetenként kétszer, szerdán és szombaton délelőtt, tanácskozást tart, növeli a könyvtárt s annak felszaporodott anyagát lajstromoztatja, átalakítja az „Entwurf" szellemében tantervét. Az alapító gróf hasonló nevű unokája s egyesek adományaiból az intézet vagyona tetemes összeggel gyarapodott, a 6 rendes tanár mellé egy segédtanárt alkalmaztak, csakhogy a 6 osztályú gimnázium a kor színvonalán megtartható legyen. Midőn a protestáns egyházak, 1860-ban, a pátens nyomása alól felszabadultak, új konventi tanterv készült. 1863—64-ben az alapító gróf arczképleleplezési ünnepét több ezernyi közönség jelenlétében ünnepelték meg s bemutatták az újjászervezett, szabaddá lett „nagy-gymnasiumot". A nehéz idők komor ege kiderült, kedvezőbb idők következtek, a melynek a megalapozásánál maradandó érdemeket szerzett Sarkadi Károly, az intézetnek pénztárosa, gyakran egyedüli tanára, 1841-től 1875-ig inspektora, aki, mikor átvette a gimnázium pénztárát, az intézet vagyona 8000 pengő forint és 2 tanárlakás volt, mikor pedig átadta, 40.192 frt tőke, 72 hold szántó és rét, 5 tanári lakóház; az évi bevétel — a köztartásét ide nem számítva — 7000 frt, tehát majdnem annyi, mint előbb az egész tőkeállomány. Az így megerősödött nagy gimnázium továbbfejlesztése, teljes 8 osztályú főgimnáziummá tétele az 1880-as évekre esik. Az eszme a tanári karból jutott az egyházmegye közönségéhez. Héjas Pál tanár a „Csurgó" cz. lapban fejtegeti az ügyet, melynek az egyházmegye akkori esperese, Körmendy Sándor volt legelső megértője s mindvégig hűséges apostola. A megindított gyűjtés több ezer írtot eredményezett, majd Trefort Ágoston miniszter meglátogatva az intézetet, megígérte a kormány támogatását. Az egyesektől adományozott 26 ezer frtban volt az alig száz évvel előbb, szegény bevándorolt idegenajkú iparosokból alakult Csurgó városának 5000 frtnyi alapítványa s a kis város egyes lakosainak 4000 frtja. 1882—83-ban megnyílik a VII. osztály s a tanulók száma 129-ről 174-re, a következő évben 212-re szaporodott, az intézet tevékeny igazgatója pedig ifjúsági tanulmányi kirándulást rendezett Fiume s az adelsbergi cseppkőbarlang megtekintésére s ezzel Vida Károly dr. bevezeti a magyar középiskolák hasznos tanulmányi kirándulásait. A VUL osztály megnyitása az 1883—84. iskolai évben történt s az év befejeztével megtartották az első érettségi vizsgálatot, 14 tanulóval. A következő évben, a régi ifjúsági képzőtársulat felelevenítéseképen, megalakul a „Csokonai-kör", a tanári könyvtárból kiválasztott művekből ifjúsági könyvtár keletkezik, majd megalakul az intézetnek egy jótékony szerve, az „Ifjúsági segítőegyesület", mely a tanulókat ingyen, vagy csekély használati díjért tankönyvekkel. A nagy gimnázium. Ujabb átalakulások. A nyilvánossági jog megvonása.